Kitartás.

Nos mielőtt még belecsapnánk a közepébe gyors váltást intézünk.Az egész annyi,hogy remélhetőleg az utolsó változás...Ashley Clarks mostantól Jade lesz,Roxanne pedig Perrye a Little Mixből:)Hát röviden ennyi.

Roxanne West

Ashley Calrks

46.fejezet
"Ez életem legjobb napja.Letelt végre ez a rémálomhoz hasonló három hónap.Egész héten csak a Twittereteket bámultam és vártam,hogy kiírjátok azt a bizonyos szót.És csodák csodájára ma reggel kiírtátok.Szóval most már minden egy varázsütésre helyrerázódott.Itthon egy két dolog megváltozott.Például az,hogy szegény Leónak csúnya véget vetettem.Csóri bemászott a szennyes kosárba én meg nem vettem észre és kimostam.De ügyesen megoldottam mert beletettem egy zacskóba és eltemettem a kertben,de legalább tisztán halt meg.Mivel Ashley Clarks nem élhet kutya nélkül ezért bementem egy menhelyre ahol befogadtam egy bernáthegyit és egy törpe pit bull-t.Halál cukik szóval kárpótolva vagyok. Roxanne is végre haza jött ugyanis harmadik helyen végzett az X-Faktorban.Hamarosan elkészül az első videó klipje úgyhogy szépen lassan kúszik felfele a karriere. Renee és Nareesha is itthon vannak már,de találkozni nem nagyon tudtunk mivel mindenki gőzerővel dolgozik.És igen sikerült a KRESZ vizsgám és megvan a jogsim,most már csak a megígért autóra várok. Scarlett boldog volt,hogy Renee,Roxanne és én visszamentünk dolgozni mert a Starbucks a csőd szélén állt.Szóval most már minden oké lett.Igyekezzetek haza mert nagyon hiányoztok."
400. levél kézbesítve,0 megválaszolt. De most már ez nem okoz szívfájdalmat mivel viszont láthatom a családom és a barátomat.
-Gyere már friss jogsis induljunk mert elkésünk!-kiabált rám Renee az előszobából.
-Attól még,hogy jogsim van kocsim nincsen.-próbáltam célzó hangsúlyt fektetni a mondatomra.
-Ne izguljál drágám már csak napok kérdése és meglesz a kocsid.-vigyorgott Roxi a táskájában matatva.

Mintha mindenkit kicseréltek volna.A kávézóba vezető utat úgy röhögtük végig mint akik vicces cigit szívtak.Feltöltött minket,hogy újra visszaköltöztünk a srácok házába és végre minden helyreállt. Valahogy sikerült újra visszacsöppenni abba az életbe amit megálmodtam magamnak.Annyira felpörgetett a tudat,hogy a fiúk jönnek haza,hogy csak úgy cikáztam az asztalok között.Még az sem tudott leállítani,hogy olyan magas a cipőm sarka,hogy Sivánál is magasabb vagyok.
-Helló lányok.-toppant be pontban háromkor Nareesha.-Kaphatok egy jegeskávét?
-Te képes vagy ilyen hidegben jegeskávét inni?-néztem rá döbbenten.
-A meleg kávétól mindig elálmosodom és most egy forradalmian új cipő tervezésén vagyok szóval kell a lendület.
-És meddig tart ez a forradalmi alkotás?-érdeklődött Roxanne.
-Hát addig ameddig nem hagy el az ichletem.-mosolygott Nunu.
-Akkor jó lenne ha olyan hat-hét felé elhagyna mert kb úgy érkeznek a fiúk.3,50 lesz.-nyújtotta át a rendelést Renee.
-Rendben.Megpróbálok nem kilenckor odaérni,de akkor rohanok is.-felkapta a táskáját és kirobogott a kávéházból.

Ahogy Nareesha megígérte sikerült neki nem kilenckor megérkezni.Sőt még előbb hazaért mint mi.A ma esti vacsorafőzést Roxanne vállalta.Nem akarok bunkó lenni,de a legutóbbi főzésénél az ügyeleten kötöttünk ki.És nem ő volt az aki megsérült hanem én.
-Roxi biztos nem kell segítség?-dugtam be a fejem a konyhaajtón.
-Nem!Megoldom csak te maradj távol a konyhától.-nevetett.
Válaszadásom megakadályozta a telefonom csengése.
-Igen?!
-Szia apróság.-nem hittem a fülemnek.Azt se tudtam hol vagyok.
-El se hiszem,hogy tényleg te vagy az.Úristen ilyen nincsen.-dadogtam össze vissza mint egy hülye.
-Hát pedig el kell hinned mert pár utca és otthon vagyunk.-Tom hangja teljesen elbűvölt.Olyan volt mintha most találkoztunk volna először.
-Oké.Oké.Oké.Istenem oké.Basszus nem hiszem el,hogy ez mind a valóság.-szavaimon Tom csak röhögött mint egy hülye.Le sem tettem a telefont a kocsi már leparkolt a ház előtt.
-Itt vannak.-kiabáltam és kirohantam az ajtón.Tom szállt ki elsőnek a kocsiból és én egyből a nyakába ugrottam.Sírni tudtam volna annyira örültem mindenkinek.Ezt a napot nem ronthatja el semmi az ég világon.Tom lerohanása után körbeölelgettem mindenkit még Big Kevet is.Betereltük a fiúkat a lakásba majd letámadtuk őket a kérdéseinkkel.
-Mi az istenért nem tudtatok egy emailre,telefonra,sms-re,twittre válaszolni?-szegezte kérdését a fiúknak Renee.
-Fogalmatok nincsen róla mint mentünk mindannyian keresztül.Legfőképpen Ash.Mert engem az X-Faktor,Reneet a modellkedés,Nareeshat Milánó foglalta le,de Ash itthon volt három hónapig és lassan már az őrület szélén állt.-osztotta ki őket Roanne.-És még a pasim sem volt képes érdeklődni a barátnője után aki egy showműsorban versenyzik.
-Elég legyen!-csillapított le mindenkit Siva.-Úgy mentünk el innen,hogy azt kértük tőletek éljetek úgy mintha nem is ismernénk egymást.És ti nem voltatok képesek erre.Azt hiszitek nekünk olyan könnyű volt ez a három hónap?Jay lerágta könyékig a kezeit Ashley szívszorító levelei miatt,Nathan úgy nézte minden szombaton az X-Faktort mint egy öt éves a Micimackót és az adás alatt vagy ezer sms-t küldött,Tom naponta egy doboz cigit elszívott,hogy megállja a válaszolást Ashleynek,Max a szabadidejében inkább aludt,hogy ne gondoljon Reneere,én meg sms-eket küldözgettem magamnak mintha Nununak küldeném és válaszoltam rá.Nektek akartunk csak jót.
-Komolyan így akartatok jót nekünk?Ezerszer könnyebb lett volna ha legalább egy rohadt üzenetre válaszoltok.-kapcsolódtam be a vitába.

*Jay szemszöge*
-Nem hiszem el,hogy hazaérünk három hónap után és már a vita meg az elő pillanatban.-kiabáltam.
A vita kellős közepébe a csengő csapott bele.Mivel én álltam az ajtóhoz legközelebb nekem kellett emberhez méltó hangnemben ajtót nyitni.
-Miranda??!-nem néztem volna most tükörbe mert az arckifejezésem eléggé visszataszító lehetett.-Mit keresel te itt?
Miranda kezében egy hatalmas táska volt és egy mozgó valami.Pár másodperc kellett mire rájöttem,hogy ez a mozgó valami egy gyerek.Méghozzá egy nagyjából három hónapos gyerek.De minek jön ide egy gyerekkel ?
-Beengedsz vagy mondjam el miért jöttem idáig egészen Glasgowból idekint mínusz tíz fokban?
-Nem,persze gyere be.-a többiek döbbenten néztek rám ki ez a szőke lány aki a kezében egy gyerekkel engem keres.
-Jay mi ez?-kérdezte Nathan.
-Hát azt szeretném tudni én is.-fordultam Miranda felé.
-Jobb lenne ezt négyszemközt megbeszélni.
-Nekem mindegy.-vontam meg a vállam.
-Add csak ide megfogom addig a picit ameddig megbeszélitek a dolgokat.-nyúlt a babáért Ashley.
Bevezettem Mirandát a konyhába és kérdően néztem rá.
-Szóval mi ez a hirtelen felbukkanás?
-Noah a te gyereked.
-Mi?Az lehetetlen.Hiszen egy éjszaka volt semmi több és akkor is védekeztünk.Soha nem fekszem le senkivel gumi nélkül.Ez valami vicc?-akadtam ki.
-Ne haragudj,de ez nem vicc.Hidd el én sem akartam ezt a gyereket,de nem tudok mit csinálni.Az anyám beteg,nekem dolgoznom kell és a gyereket meg nem tudom hova tenni.
-De nem tőlem van.Biztos,hogy nem.Sőt holnap felhívom az orvosomat és csináltatok egy apasági tesztet.Nem sózol rám egy olyan gyereket aki nem is az enyém.Ráadásul meg tudod milyen az életem és nem tudom vállalni a felelősséget érte.Mit csináljak vigyem magammal a koncertekre?
-Hát majd ameddig te koncerten vagy a lányok vigyáznak rá.Amint láttam igen segítőkészek.Bocs,de jelenleg semmi más megoldást nem találtam.Legalább ameddig az apasági teszt ki nem derül addig viseld gondját.Ha kiderül,hogy nem a tiéd eltűnök esküszöm.Kérlek.
-Jó most úgy is pár hétig nem megyünk nagyon sehova,akkor vigyázok rá,de ne éld bele magad,hogy eljátszom neked a tökéletes apukát.
-Köszönöm.Itt vannak a gyerek cuccai benne egy papírral mit,hogyan kell adni neki.Majd jelentkezem.-kezembe nyomta a táskát és kiment.

*Ashley szemszöge*
Baromira édes ez a kisbaba.Míg Jay a lánnyal beszélgetett a lányokkal kiéltük rajta az összes anyai szeretetünket.Ez a nap tele van érzelmi hullámokkal.Pár perccel ezelőtt még szét üvöltöztük a fejünket most meg már szent a béke és mindenki ölelget mindenkit.
-Srácok egy pár napig muszáj vigyáznunk erre a valamire.-lépett ki a konyhából Jay.
-Jay ez egy gyerek és nem egy valami.-oktatta ki Nathan.-De mi közöd van ehhez a gyerekhez és ki volt ez a dögös csajszi?-erre a mondatra Roxanne akkora taslit adott Nathannek,hogy majdnem leszakadt a feje.
-Lehet,hogy kicsit a tél alatt meghíztam és van rajtam egy két fölösleges kiló,de attól még barátnőd vagyok.
-Tudom én és az is maradsz örökre.-Nathan derékon ragadta barátnőjét és megcsókolta.
-Ez most komoly,hogy egy olyan gyerekre kell vigyáznunk akihez lehet,hogy semmi közöd nincs?-faggatózott Renee.-És mégis,hogy gondolja ez a fruska,hogy mi csak úgy vigyázunk a gyerekére.Alig van valami szabadidőnk ráadásul most jöttetek haza három hónap után.
-Renee!Én is annyit tudok amennyit te erről a gyerekről.Holnap felhívom az orvosom és megcsináltatom az apasági tesztet addig ameddig az eredmény meg nem jön vigyázunk rá.Mi mást tudnánk csinálni?-szólt rá Jay.-Ha van ötleted mondjad.
-Nekem mindegy mit csinálsz,de rám ne számíts mert én rühellem a gyerekeket főleg az ilyen kicsiket szóval engem hagyjatok ki ebből.-hát igen.Renee nem az a fajta aki részt vesz a családi problémák megoldásában.Így hát fogta magát és felment az emeletre,Max meg természetesen utána.
-Figyelj Jay.Ne aggódj megoldjuk ezt is.-nyugtatta Siva.-A lányok értenek az ilyenhez mi meg maximum tanulunk tőlük.
-Erre való a család.-mosolyogtam.
-Amúgy mi a neve ennek a drágának?-kérdezte Nunu a babát pátyolgatva.
-Noah.-felelte Jay.-Köszönöm,hogy segítetek nekem,de most inkább a "gyerekemmel" felmegyek és lefekszem mert baromi fáradt vagyok.
-De ne már!Mi lesz a kajával amit csak a ti kedvetekért főztem.-csattant fel Roxi.-Baszki a kaja.
Roxanne-l berohantunk a konyhába ahol a füstjelző már ezerrel vinnyogott.Minden ami a sütőben volt,vagy a gázon szó szerint porrá égett.
-Én kérdeztem,hogy ne segítsek e?!-védekeztem.
-Legalább teljesen bebizonyosodott,hogy nem tudok főzni.Ez van.-vállat vont és ott hagyott mindent a konyhában.Ezután a nap után már nekem se sok kedvem volt elmosogatni úgyhogy lekapcsoltam a földszinten az összes villanyt majd Big és Röfi kíséretében felmentem a szobánkba.

*Renee szemszöge*
Nem értem miért kéne nekem ezt a gyereket össze vissza szeretgetni.Hogyan vágjak hozzá jó képet amikor gyakorlatilag most kaptam vissza a pasimat és még egy percet se tudtam nyugodtan eltölteni vele.Olyan ez a helyzet mint egy rosszul felhelyezett tampon.Kényelmetlen és elviselhetetlen.
-Ne legyél már ilyen feszült.-döntött hátra az ágyon Max.
-De hogyan ne legyek feszült amikor Jay egy éjszakás kalandjai miatt azt hiszik,hogy óvoda vagyunk.
-Úgy csinálsz mintha ez minden napos lenne.Inkább engedd,hogy csodás estét varázsoljak neked.-elkezdte csókolgatni a nyakamat,majd valahogy a pólóm és a nadrágom is lekerült rólam.Egyszerűen imádom ezt az embert.

Hát itt az új rész amit már egy ideje hoznom kellett volna.Remélem kárpótol titeket,hogy ilyen jó hosszú lett.Komizzatok és hozom a folytatást.
ui:+5 komi és kövi rész...:)

Irány a magány

Nos hát ismételten itt az új részecske.Tudom eléggé lehangoló lett,de most sötét felhők köszöntenek ránk,de minden felhőn túl van egy szivárvány.:) Oké ez egy kissé furcsán hangzott,de sebaj.Köszönöm Barbinak a tökéletes hétvégét mert nélküle ez a rész nem született volna meg.És ezúton köszönöm a hiperszuper fejlécet amit csinált nekem.Reménykedem benn,hogy ez a rész is olyan lett,hogy tetszeni fog.
ui:+5 komi és köviiiiii réééész!:)NA Pá!<3


45.fejezet
"Három hét telt el azóta amióta elmentetek és minden életet,boldogságot magatokkal vittetek.A napjaink egybe folynak és azt sem tudjuk kik vagyunk.Természetesen az élet megy tovább és nekem a KRESZ vizsgára kell koncentrálnom,ha már Scarlett megadta nekem a lehetőséget,hogy ameddig tart nem kell dolgoznom.Miután elmentetek Reneenek köszönhetően istenesen segg részegre ittuk magunkat,hogy elkergessük a depressziós érzést.Az előnye az volt,hogy rájöttünk Roxanne hihetetlen hanggal bír és ennek következtében a lányokkal úgy döntöttünk elindítjuk az X-faktorban.Jelenleg éppen az első meghallgatásra igyekszünk,elég kemény gyomorideggel.Örülök mert legalább van ami eltereli a gondolataim arról,hogy eltűntetek.Tudom,hogy rengeteg dolgotok van és Tom is épp ezért nem válaszol az üzeneteimre,de jó lenne hallani felőletek."
134.levél kézbesítve jaymguness@gmail.com címre.Minden egyes percben amikor csak tudok írok nekik.A 134.levélből 134. levél megválaszolatlan.Twitteren utoljára három hete twitteltek amikor megérkeztek Amerikába.
-Forduljunk vissza.Én ezt nem tudom megcsinálni.-hadarta Roxanne továbbra is kitartóan amióta beszálltunk a taxiba.
-Ha nem tudnád megcsinálni,nem töltöttük volna ki helyetted a jelentkezési lapot.-dünnyögte Nareesha tekintetét le sem véve a telefonjáról.
-Nyugi nem lesz semmi gáz.Ha megígéred,hogy minden tökéletesen fog menni este megünnepeljük egy pár pohár koktéllal.-vigyorgott biztatóan Renee.
-Ashley köztünk vagy még?-lóbálta előttem kezét Roxi mint egy idióta.
-Ha nem hagyod abba két másodpercen belül a hadonászást,te leszel az aki eltávozik tőlünk.-fenyegettem.

Életemben nem láttam még ennyi embert egy helyen.Én megértem,hogy mindenki ideges,de attól még nem kell fejvesztve rohangálni a nagy tömeg között.Mint ahogyan igazi nőkhöz méltó,szépen lassan odasétáltunk az információs pulthoz és leadtuk Roxanne adatait.Megkapta a számát és már nem volt más dolgunk mint várni és várni és várni.

-Jó estét.-haladt a színpad közepe felé Roxi.Nem volt túl előnyös,hogy egy 42x56-os képernyőn kellett néznünk Roxi nagy pillanatát.
-Szia,helló.-köszöntötte a zsűri.-Ki vagy és honnan jöttél?
-Roxanne West vagyok,Londonból érkeztem,19 éves vagyok és hát ennyi.-motyogta zavartan.
-És kikkel érkeztél hozzánk?-érdeklődött az egyik zsűritag.
-A három barátnőm kísért el.
-És milyen számmal érkeztél?
-Legyen az titok.-mosolygott.
-Akkor had halljuk.
Roxanne párszor nagy levegőt vett majd belekezdett a titok kiéneklésébe.

/tudom nem az angliai X-faktor,de a kezdetekben ez még tökéletesen megteszi/

Úgy szorítottam Renee és Nareesha kezét,hogy szegényeknek már a vérkeringése teljesen leállt.Olyan büszke voltam a barátnőmre mint még soha.Rájöttem,hogy Roxi már nem a barátom,Ő a testvérem.Az életemet adnám érte és ha valaha is megszakadna vele a kapcsolatom belepusztulnék.Ő az az ember akire a legjobban felnézek.Nála erősebb és kitartóbb ember nincsen a Földön.Minden egyes nap hálát adok Istennek azért,hogy megismerhettem.Kis gondolkodásomból kicsöppenve észrevettem,hogy már a szavazásnál járunk.Izzadt a tenyerem,görcsölt a gyomrom,remegett minden porcikám.Az izgalom összes jele egyértelműen kimutatható volt rajtam.
-Szerintem mindannyian egy a véleményünk,úgyhogy háromra..egy..kettő..három..IGEEEN!!-fel sem fogtam mi történt.Ha én ennyire sokkos állapotba kerültem vajon Roxanne milyen állapotban lehet.Időm sem volt ezen morfondírozni mert említett lánykánk már a nyakunkban volt.Nem gondoltam volna,hogy miután a srácok kitépik minden életerőmet távozásukkal,valaha leszek még boldog.

"Roxanne tovább jutott.Nagyon büszkék vagyunk rá.Hihetetlen,hogy eddig észre sem vettük milyen különleges tehetsége van.Olyan hülye voltam,hogy nem figyeltem fel erre hamarabb.Kérlek adjatok magatokról valami életjelet,hogy ti is örültök a sikerének.Nagyon gyorsan telik ez a nap.Már este hét óra és úgy érzem ez a napom nem tartalmazott semmit a délutánon kívül.Üres lettem.Szükségem van rátok.Legalább csak olvasd el az emailom és válaszolj rá.Nélkületek nincs életem.Elvesztem"
135.levél kézbesítve és még mindig semmi életjel.

***

"Négy hét telt el a válogatás óta.Most van Február 15.-e.De nem is értem miért mondom amikor úgy is tudod.Renee visszament modellkedni a Victoria's Secret-hez mert nem bírta az unalmas pincérmunkát.Hárman maradtunk ebben a hatalmas házban.Ma este lesz az első élő show-ja Roxannenak és innentől kezdve nem látom többet majd csak,ha vége a versenynek ugyanis szerződést kötött,hogy nem hagyhatja el a házat ameddig a műsor tart.Nareesha pedig a 23 óra 45 perckor induló repülővel utazik Milánóba az új cipőkollekcióját bemutatni.Szóval most már végleg egyedül maradtam.Vagyis nem mert Leó ott lesz és így jut egy kis időm végre foglalkozni vele.Megpróbáltam minél elviselhetőbbre kicsípni magam,hogy még véletlenül se égessem le az új sztárpalántánkat.Tudom,hogy nem fogod elolvasni az üzenetem,de azért lélekben legyetek vele mert szüksége van a biztatásra."

209.levél kézbesítve,0 megválaszolt.

-Minden a legnagyobb rendben van Ash,ne stresszelj ezen.-nyugtatott Nunu.-Próbáld átadni magad az estének kérlek.Jó?

-Jó.-vettem egy hatalmas lélegzetet és egy mosoly félét festettem az arcomra.

Egész hamar megérkeztünk a helyszínre,és el is foglaltuk a helyünket az első sorban.Ilyen közelről még az izzadságukat is érzeni a fellépőknek.

A könnyeimmel kellett küszködnöm mikor véget ért a produkció.Libabőrös lettem minden kieresztett hangnál és a szívem úgy dobogott,hogy csodálom,hogy a helyén van még.Részemről tökéletes dalválasztásnak tűnik mivel Roxi mindig is felnézett Michael Jacksonra.Örömömben olyan erőteljesen tapsoltam,hogy véraláfutásos lett a tenyerem.De megérte.

"Az elő show kipipálva.Mindennél büszkébb vagyok Roxira.A show után nagy nehezen átverekedtük magunkat Nareeshával a tömegen és jó alaposan lebombáztuk a dicséreteinkkel.Szegény jól megsirattuk,de persze ezek mind örömkönnyek voltak. Roxi megnyugtatott minket,hogy azért a szeretteinek üzenhet és így tudja majd velem meg mindenkivel tartani a kapcsolatot.Végre valami pozitívum.Sajnos nem túl sok időnk volt mert Nareeshának indult a gépe,ezért hamar leléptünk.Kikísértem a reptérre majd visszabattyogtam hozzátok,rendet raktam,hogy azért ne kupisan álljon a ház,összepakoltam a cuccaim,megfogtam Tom ágyneműjét,hogy valami belőle velem legyen ezalatt a három hónap alatt,majd Leóval visszaköltöztem a házunkba.Nem vagyok egy félős lány,de eléggé parás egyedül lenni egy kétszintes házban."
Kézbesítés kész.Megválaszol levelek száma:nulla.
-Tényleg olyan nehéz lenne legalább egyetlen egyszer megnyitni azt a nyüves Gmail-t?-mondtam magamban.-Inkább harapjunk valamit.
Kimásztam a pokrócom alól,majd Leóval a kezemben kajafelfedezésre indultam.A hatalmas nekiindulásból két szelet pirítósig jutottam.Vagyis inkább egyig ugyanis Leóval természetesen megosztoztunk rajta.Hajnali háromkor támadt egy olyan elhatározásom,hogy el kéne menni fürdeni meg rendbe tenni magam.Felszenvedtem magam a fürdőbe és egy fél-háromnegyed óra múlva kiszenvedtem magam.Felvettem az imádni való Snoopy-s pizsimet és bedőltem az ágyba.Egy ilyen eseménydús nap után nem csodálkozom,hogy fél perc alatt képes voltam elaludni.

Egy nappal kevesebb.

Borzasztóan el vagyok keseredve ugyanis eléggé nyögve-nyelősen jött össze az 5 komi.Ha ez többször előfordul azt fogom levenni,hogy egyáltalán nem érdekel senkit a blogom.Belátom,hogy nem vagyok olyan perfect író mint Barbi aki az egész "blogszövetség" összetartója,de higgyétek el igyekszem a legjobbat kihozni magamból.Szóval kérlek titeket KOMMENTELJETEK mert ez ahhoz fog vezetni,hogy tényleg befejezem a blogot és ez HALÁLOSAN TÖK KOMOLY.Ez sem lett egy hatalmas nagy alkotás,de hozzuk össze az öt komit és ígérem sokkal jobbat hozok nektek:)
ui:+5 KOMI ÉS ÖVETKEZŐŐŐŐ!

44.fejezet
-Holnap hajnalban.-nemrég csillapodott el minden erre ismét 220 felé mászik a pulzusom.De nyugi Ash,soha nem szabad haraggal lefeküdni!
-Remek.-megfogtam a takaróm és hátat fordítva magamra húztam. Tomnak valószínűleg feltűnt mennyire rosszul érzem magam,hogy ilyen hamar elmennek ugyanis jöttek a nyakra puszik (aminek egy nő ha akar se tud ellenállni),a simogatások,majd a csókok és hát sikerült megteremteni a tökéletes "utolsó" estét.

***

Pontban 7:00-kor csörömpölt kedves kis ébresztőórám.Megdörzsöltem a szemeim a tiszta látás érdekében,majd nagy nehezen felültem.Rossz volt úgy nézni Tom helyére,hogy még mindig össze van gyűrve a takarója,a párnája félrefordítva ahogy szokott lenni,de Tom valószínűleg már régen az Amerikába repülő gépen ül.Mint ahogy minden reggel amikor korán elmennek egy kis papírfecni díszelgett az összegyűrt takarón."Kedves Ashley!/Remélem emlékszel még az első levelemre/Valószínűleg amikor felébredsz én már a gépen leszek és repülök Amerikába.Tudom,hogy nehéz kérés,de próbálj meg olyan életet élni ebben a három hónapban mintha nem is ismernénk egymást és ez így könnyebb lesz.Borzasztóan fogsz hiányozni a többi csajszival együtt.Sok sikert a mai KRESZ tanfolyamon mert tuti biztos,hogy megbuksz és majd járhatod újra meg újra.Vigyázz magadra! Tom" 

Szegény papírt teljesen eláztattam a könnyeimmel.Nem tudtam eldönteni meghatott vagyok e vagy szomorú.Lehet mindkettő egyszerre.

Össze szedtem magam annyira,hogy sikeresen letusoljak és embert varázsoljak magamból, majd leszáguldottam a konyhába csinálni egy energiával teli kávét.

-Jó reggelt.-lépett be egyszerre Nareesha,Renee és Roxi. Természetesen első kézmozdulatuk az volt,hogy egy hatalmasat kortyoltak a kávémba ezzel eltüntetve a háromnegyed részét.

-Kértek kávét?-forgattam a szemeim.

-Nem köszi elég volt.-vigyorgott Nareesha.-Nos lányaim ki,hogy viseli a fiúk hiányát?

-Számomra csak Max hiánya kedvező mivel nem kell plusz három adaggal több reggelit készítenem.-mosolyogtam.

-Héé!-vetett rám szúrós tekintetet Renee.-Oké,hogy kb négy 140 kilós embernek megfelelő adagokat képes magába tuszkolni,de attól még a pasim és szeretem!

-Egy szóval sem mondtam,hogy nem szereted.
-De utaltál rá.Na mindegy,váltsunk témát.Mi lenne ha este a depressziózás helyett istenesen berúgnánk?
-Jaj Renee még a végén nem marad májad annyira kicsi lesz.-mondta Roxanne.
-Attól,hogy alkalmanként egy kicsit többet iszunk az nem olyan hatalmas májmérgezés.
-Igazad van ez nem baj,csak nálad minden nap alkalom van.-nevettem. Hihetetlen,hogy elég egy szó és ezek a hülyék máris jó kedvre derítenek.
-Másrészt meg nem is tudom kiknek az ágya alatt van 100 darabos piagyűjtemény.-fordult Roxi Renee felé.
-Te meg honnan tudsz erről?-szegény Renee hirtelen mást nem is tudott kinyögni a meglepettségtől.
-Hát a szobátok nem takarítja ki magát és amikor az ágyatok alatt porszívóztam beleütköztem.-vigyorgott Roxanne.
-Na jó lányok nekem rohannom kell mert elkések a KRESZ tanfolyamról.-gyorsan bedobtam a bögrémet a mosogatóba,elköszöntem a lányoktól és kirobogtam az ajtón.

A kis terem amiben vagy 40-en szorongtunk akkora lehetett mint Tom szobája(amiben elfér egy TV,egy ágy, és egy kisebb szekrény)ami valljuk be nem egy palota nagyságú.Volt itt 50 éves nagypapa,16 éves "apuci kicsi fia" akin látszott,hogy nem gyengén pénzelve van,de volt 30 éves anyuka is akinek a gyereke éppen hordozójában alszik.
-Jó reggel hölgyeim és uraim.-lépett be a terembe(valószínűleg az oktató) egy nálam fél fejjel magasabb,teltkarcsú,barna hajú,30-as nő.Egy darabig méregettem mire rájöttem,hogy valójában ki is ő.-Adele Laurie Blue Adkins vagyok,de röviden szólítsanak Adele-nak.-ennél nagyobb szerencséje senkinek sincsen.Nem sokan mondhatják el,hogy nyolcszoros Grammy-díjas oktatójuk volt a KRESZ tanfolyamon.Legszívesebben odarohantam volna autógrammot kérni.-A mai naptól kezdve önök egy két hónapos tanfolyam részesei lesznek,ami abból áll,hogy egy hétig a KRESZ szabályit fogják tanulni,aztán egy hétig pedig gyakorlatom lesznek.Világos mindenkinek?

Mintha újra iskolába járnék.Ha beszélgettem az órán Adele egyből rám szólt és még házit is kaptunk.Még az a szerencse,hogy osztályzatok nincsenek.A "suli" után beugrottam a legközelebb eső kisboltba és bevásároltam Renee depresszió hanyagoló bulijára.Igazából nem is nagyon nevezném bulinak,inkább csak egy részeges estének.Haza felé menet felnéztem Twittere az unalmas gyaloglás elkerülésében.Bele is ütköztem Renee posztjába amin az utca közepén elkezdtem vigyorogni mint egy idióta.

@ReneeM.Harden: @JayTheWanted imádjuk a TV-et.@RoxanneWest.

-MEGJÖTTEEEM!-a cuccaim ledobtam a konyhába majd bepakoltam a piákat a fagyasztóba.
-Ahogy látom te is beadtad a derekad Renee-nek.-szólalt meg hirtelen Nareesha a szívbajt hozva rám.Szerencse,hogy nem volt a kezemben semmi mert tutira összeroppantom.
-Basszus Nunu esküszöm,hogy csengőt rakok a nyakadba,hogy ne tudj folyton megijeszteni.-másztam ki a fagyasztóból.
-Ne haragudj drágám nem volt szándékos.-mosolygott.-De mesélj mi volt a tanfolyamon?
-Nem fogod el hinni,de Adele az oktatóm.Amikor belépett a terembe először fel sem ismertem,de amikor bemutatkozott egyből levágtam kicsoda.De viszont amilyen jó énekes olyan rossz tanár is.Basszus köhögtem egyet és máris rám szólt,hogy miért beszélek.
-Figyelj lehet,hogy csendben szeret tanítani.
-Valószínű.-nevettem.-Hol van Roxanne és Renee?
-XBOX-oznak Jay szobájában.Találtak valami Avatar-os játékot és most azzal vannak elfoglalva.
-Megyek szólok nekik,hogy jöjjenek le mert megjött a hangulatfokozó.-kijelentésemnek eleget téve elindultam Jay szobája felé.Roxanne és Renee azon veszekedtek,hogy Renee azért veszített mert szar a konzolja.
-Ash nézd meg,ugye,hogy szar a konzolom-nyomta az említett tárgyat a kezembe Renee.
-Bocsi,de én az ilyenhez analfabéta vagyok.-adtam vissza a kezemben lévő kis fekete tárgyat.-De ahhoz nem,hogy olyan koktél rittyentsek össze nektek,hogy három hétig részegek lesztek tőle.
-Tudtam én,hogy lesz itt piálás.-vigyorgott Renee.
Roxiék kikapcsolták Jay XBOX-át és követtek a konyhába.A koktél készítésből egy egyszerű vodka-narancs lett mivel Renee nem tudta megvárni amíg elkészülök vele.
-Mire igyunk?.-emelte magasba a poharát Roxanne.
-Arra,hogy egy nappal kevesebb van a három hónapból.-követtem Roxi példáját és beszálltam a koccintásba.

Sokk sokk hátán.

Ismét nem mondok véleményt csak egy hatalmas KÖSZÖNÖMÖT a világ legjobb barátnőjének aki istenien tud rántottát csinálni,de a legjobban a legjobb barátnak lenni ami hatalmas feladat.:)Próbáltam eseménydússá tenni,meglátjuk mennyire tetszik majd!
ui:+5 komi és hozom a kövit.


43.fejezet
-El kell mennünk egy három hónapos turnéra.-mondta lehajtott fejekkel Jay.
-Hogy mi?-még a villa is kiesett a kezemből annyira sokkolt ez a mondat.
-Jól hallottad.-szólalt meg Renee.
-Ja,hogy ti is tudtátok csak mi nem?!-Roxanne kérdése inkább kijelentés volt mint kérdés.
-És mégis mikor szerettétek volna ezt közölni velünk?Az indulás napján,hogy még időnk se legyen elköszönni?-csattantam fel.
-Elmondtuk volna,de ne hidd,hogy ez nekünk olyan könnyű drágám.-Siva tekintete fúródott az enyémbe.
-Most ne merj drágámozni mert nem vagyok a haverod!És te?Szólalj már meg!Nem kellett volna mondanod erről valamit hiszen egész nap együtt voltunk.-fordultam Tom felé aki lehajtott fejjel piszkálta a tányérja tartalmát.
-Én el akartam mondani,de..
-De mégsem tetted.Tudjátok mit?Mennyetek.Élvezzétek a csajmentes három hónapotokat.-felpattantam és berohantam a szobánkba.
Hallottam ahogy Roxanne utánam szól,de már későn reagáltam.Lezuhantam a földre és szabad utat engedtem a könnyeimnek.Nem értem ezt az egészet.Miért mindig én tudok meg mindent utoljára?Miért kell mindig egyedül maradnom?Lehet,hogy az életem jól alakult,de ez sajnos nem tart állandóan.Néha megesik,hogy mosolyszünet alakul ki és ez hónapokig is eltart.Jelen pillanatban senkivel sem akarok beszélni.Ezt az elhatározásom valaki mégis összetörte ugyanis serényen kopogott az ajtón.
-Hagyj békén!
-Ashley kérlek engedj be.-kérlelt Roxi.
-Nem akarok beszélni senkivel!-makacskodtam.
-Légyszíves Ash. Csináltam Ash&Rox Kakaója kakaót.
Ennek az ajánlatnak semmi áron sem tudtam ellen állni.Igaz Roxi nem egy mesterszakács,de a kakaónkat nála jobban senki sem csinálja.Feltápászkodtam a földről és nagy nehezen kinyitottam az ajtót.Roxanne kezében két hatalmas bögre kakaóval mosolygott rám.
-Utálom,hogy mindig megtudsz győzni.-nevettem majd elvettem a felém nyújtott bögrét.
-Figyelj csillagom,tudod jól,hogy nekem is kurva szar mert az.Hiszen Nathan nélkül nem lesz kit lerugdalni az ágyról álmomban.De viszont ez a pár hónap megígérem olyan gyorsan fog telni,hogy észre sem veszed.
-De nekem nem az fáj,hogy elmennek.Jó persze az is,de az,hogy egész nap össze voltunk zárva és egy rohadt szót sem szólt róla egyik se.
-Ebben igazad van.De nyugi nem lesz semmi baj mert Renee,Nareesha és én 0-24 órában azon leszünk,hogy  neked könnyebb legyen oké?
-Oké.-mosolyogtam.
Roxi megölelt majd rám parancsolt,hogy igyam meg a kakaómat majd kimet.Nála jobb barát nincs a világon.Néha már úgy érzem,hogy túl sokat tesz értem és én soha nem adom vissza.Mielőtt még az idáig sértetlen kakaómba én vagy kedves Leóka beleivott volna muszáj volt csinálnom egy képet.

@AshClarks:Mindig túl hamar kiabálom el,hogy rossz napom van.De úgy látszik még sincs.@RoxanneWest

A könnyelfojtó kakaónak köszönhetően sikerült újra visszarázódni önmagamba.Annyira lefárasztott az egész cirkusz,hogy nem vágytam másra csak,hogy végre aludhassak.Ennek érdekében birtokomba vettem a fürdőszobát,fénysebesen letusoltam,belebújtam a pizsimbe és bedőltem az ágyba.Legalábbis szerettem vola csakhogy Tom megzavarta mindezt.
-Alszok.-néztem rá teljes fapofával.
-Haragszol?-utálom az édes kisfiús mosolyát aminek egyszerűen nem tudok ellenállni.
-Nem haragszom csak csalódtam benned.
-Sajnálom.
-Tudom.De hát jobb ma megtudni mint holnap belehalni.
-Szeretsz még?
-Aj te hülye persze,hogy szeretlek.-nevettem mire ő széttárta a karjait jelezve,hogy öleléshiánya van.
Én barom meg ahogy a lábaim bírták elkezdtem rohanni,a lábam elakadt az ágy szélében és egy hatalmas pofást estem a szoba közepére.Képességeimtől nem is vártam többet egyértelmű,hogy az orrom is nem gyengén megsérült és jelet is adott róla.Tom a nagy férfi amint meglátta az első vércseppet holt sápadt lett és mint a filmekben eldőlt mint az ólajtó.
-A banda legnagyobb macsója.-forgattam a szemeim.

*Roxanne szemszöge*
Totál győztesnek éreztem magam,hogy sikerült Asht megnyugtatnom.Sajnos Ash az a fajta lány akit ha a rossz napjain egy szóval is megbántasz képes hónapokig depressziózni.De épp ezért vagyok én itt,hogy mindezt megakadályozzam.
-Ashley néha nagyon furán viselkedik.-lépett ki a fürdőből Nathan.
-Ez meg,hogy érted?
-Hát,hogy néha túl nagy figyelmet követel meg magának és ez nem nagyon jön be.
-Ember neked van fogalmad róla,hogy a legjobb barátnőmről beszélsz?-emeltem fel a hangom.-Ja és nem mellesleg ő az egyik "családtagod".
-Attól még,hogy vele lakom nem a családom tagja.A családom otthon van Gloucesterben.
-Szóval akkor én sem vagyok a családod mert nem lakom Gloucesterben?-kérdésem valószínűleg villámként sújtotta mivel csak nézett rám mint borjú az új kapura.
-De Ashley nem a barátnőm,te viszont az vagy!
-Akkor a legjobb barátnőm jelentéktelen számodra?Ennyi erővel én is mondhatnám azt,hogy Jay számomra egy senki.Vagy neked ő sem a családtagod mert csak egy fedél alatt élsz vele?-dühösen lerángattam az ágytakarót és bemásztam a helyemre jelezve,hogy semmi kedvem nincsen tovább folytatni a vitát.Befelé fordultam és megpróbálkoztam az elalvással,de a jelen pillanatban bennem nyüzsgő érzelmek nem engedték.
-A-a!Szó sem lehet róla!-pattantam fel megakadályozva Nathan bejutását az ágyba.-Ezek után nem vagyok képes veled egy ágyban aludni szóval pá!
-Már bocsi,de ez az én takaróm,az én párnám,az én ágyam,ja és az én szobám.
-Hát akkor a te takaróddal és a te párnáddal együtt húzás le a kanapéra barátom.-felkaptam az említett tárgyakat és ledobtam a lépcsőről.
-Te teljesen megbolondultál!-lépett ki a szobából Nathan.
-Én legalább nem beszélem ki a másikat a háta mögött.-visszamentem a szobába és amilyen erősen csak tudtam becsaptam az ajtót.Majd mint aki jól végezte dolgát visszabújtam a kemény munkával megszerzett ágyba.

*Ashley szemszöge*
Köszönhetően nagyim oktatásainak egyből egy törölközőért siettem amivel visszafojthatom az orromból menekülő vércseppeket.Sajnos rá kellett jönnöm,hogy Tom az ilyen helyzetekben használhatatlan.Pedig mellettem már igazán megedzhette volna magár mivel mindig esek kelek.
-Minden oké?-még mindig fal fehér fejjel támaszkodott az ajtónak.
-Inkább veled minden oké?-nevettem.
-Persze teljesen.-mosolygott.-De várj egy pillanatot ne mozdulj meg,mindjárt jövök.-visszarohant a szobába majd ismét be a fürdőbe.Nem meglepően egy képet csinált ahogy éppen a WC tetején ülök és a fél fejem eltakarja a véres törölköző.

 @TomTheWanted:A pillanat amikor rájössz,hogy a barátnőd képes akkorát esni,hogy ömlik a vér az orrából.@AshClarks Ja és persze erre a megfelelő időpont hajnali egy óra.

*Roxanne szemszöge*
Már vagy ezer féle képpen fordultam,de még mindig egy percre se tudtam elaludni.Kedves Sykes "barátom" annyira felcseszte az agyam,hogy folyamatosan kattog.10 perce csak azt a nyavalyás falat bámulom.De valami mégsem stimmel.Hát persze.Az ajtó szépen lassan nyílik,és a hely mellettem pedig kezd besüppedni.Mindig is tudtam,hogy Nathan nehéz felfogású,de ennyire?
-Mi nem volt világos abban,hogy A KANAPÉN ALSZOL?-förmedtem rá.
-Igazából csak azt vettem ki a mondatból,hogy alszol.-megpróbált az édes mosolyával levenni a lábamról (ami máskor hatásos is),de nem jött össze.Kirángattam a feje alól a párnát és addig ütöttem ameddig ki nem ment a szobából.Kis úgymond "nevelésemnek" a többiek is tanúi lehettek,már amennyire az éjszaka közepén látnak kivéve Tom és Ash akik nagy valószínűséggel már a lóbőrt húzzák.Miután Nathan a kellő távolsággal átlépte a személyes terem határát visszamentem a szobába és sikerült végre elaludnom.

*Ashley szemszöge*
Hál' istennek sikerült az orrom vérzését elállítani és esés nélkül visszaérni az ágyhoz.
-Mielőtt még alszol lenne egy kérdésem.-fordultam Tom felé.
-Had halljuk.
-Mikor indultok a turnéra?...

Szabadság,szerelem

Hosszú és kínkeserves hónapok után meghoztam a friss és meleg új részt.Ajánlom mindenkinek,hogy olvassa és KOMMENTELJEN!!! Mostantól esküszöm,hogy hozom a részeket és nem maradtok le semmiről.
ui: +5 komi és kövi rész:D Pá!


42.fejezet
Villámcsapáshoz méltó sebességgel rohantam le a lépcsőn,hogy megelőzzem az elkésést.Próbáltam minél tűrhetőbben festeni ma mivel munka van szóval illene nem a csöves formámat hozni.Leérve az ebédlőbe hatalmas meglepetés fogadott.Mindenféle finomsággal megterített asztal tárult elém,közepén egy citromsárga cetlivel."Ashley,Roxanne!Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást,de mivel már nagyon úgy éreztük,hogy a terhetekre vagyunk ezért jobbnak láttuk ha minél hamarabb elmegyünk.Ha kedvetek szottyan rá nyugodtan hívjatok és keressetek minket,de a legfontosabb,hogy vigyázzatok magatokra!Apu&Apu." Ezerszer,újra és újra átolvastam a levelet mire felfogtam,hogy szeretett apáink elmentek.Kicsit örültem neki,hogy végre élhetem tovább a független életem,de közben meg szomorú is voltam,hogy apu egy puszi nélkül lelépett.
-Jó reggelt!-mosolygott rám,gyönyörű mosolyával Roxanne.-Ez meg mi a fene?Ennyire elkapott a süthetnék?
-Még,ha az kapott volna el.-húztam félre a számat.-Apuék elmentek.
-Komolyan?-csillantak fel barátnőm szemei.
Szúrós tekintetem a szemébe mélyesztettem utalva arra,hogy ez azért mégsem olyan nagy öröm.Sajnos nem vagyok egy úgymond "szigorú" termet és ennek köszönhetően sikerült elmosolyodom.
-Kicsit több tiszteletet.-nevettem.-Szegények biztos meghallották,ahogy este panaszt tettünk anyunak és valószínű ezért léptek le.
-Figyelj.Előbb vagy utóbb elmentek volna.És hát jelen esetben előbb mentek szóval ez mindenkinek jó.-próbálta elűzni a lelkiismeretem.-Nyugodj meg.Megbékélnek. Scarlett viszont nem fog ha ismét elkésünk úgyhogy induljunk.

Bár még mindig lelkiismeret furdalásom van,Roxanne sikeresen feldobta a napomat a bohóckodásaival.Igaz a pohár zsonglőrködés nem az erőssége,de majd beletanul.A Starbucks ismét tele volt vendégekkel,de legfőképp tinikkel akik vagy a suliból lógtak vagy nem is járnak suliba.Egész nap azt vártam,hogy Nareesha betoppanjon és elmesélhessem neki milyen égi csoda történt velünk. Scarlett ma lerövidítette a munkaidőnket 6 óráról 3 órára.Épp pakoltam össze a cuccaim amikor megcsörrent a telefonom a szívbajt hozva rám.
-Szia Tom!-amióta nem a srácoknál lakunk akárhányszor meghallom Tom hangját mindig mosolyognom kell.
-Szia Ash. Figyelj mi a programod mára?
-Hát igazából semmi.Apuék szerencsénkre elmentek szóval teljesen szabadok vagyunk.Miért?
-Tökéletes. Arra gondoltunk Nathannel,hogy mivel holnap kezdődik a KRESZ vizsgád ma megtanítalak egy két dologra..-ha nem mondja el is felejtem a holnapot.
Annyi minden történt velem ezalatt a pár nap alatt,hogy totál kiment a fejemből.
-Jó benne vagyok.És hol hánykor mikor?
-Mondjuk négyre értetek megyünk.
-Rendben.Várunk.Szia.-nem sok kedvem volt végigvárni amíg válaszol ezért gyorsan letettem.
Kisietem a raktárból és Roxanne nyomára eredtem,hogy elmondjam mi is a délutáni program.

Otthon izgatottan készítgettem az energiát adó forró kávékat.Csak két napja nem láttam Tomot,de mégis olyan mintha egy év telt volna el.
-Úristen Ash,ez gyilkos lett.-mutatott az éppen elkészült kávékra.-Imádom,hogy a konyha ördöge vagy.
-Valakinek azt is kell.Különben Max már éhen halt volna,ha Renee főzőtudományára bízza magát.-magyaráztam.
-Bele ne merj inni mert muszáj megosztanom mindenkivel.-utasított Roxanne.

@RoxanneWest: Ha fizetnének se hagynám ki,hogy ne igyam meg.Ez a lány csodákra képes @AshClarks

Miközben Roxanne a tejszínhabos mennyországba került,a fiúk is megérkeztek.Amint meghallottam a kocsi dudáját fejvesztve rohantam ki egy szál pólóban és persze mezítláb a -10 fokos hidegbe,csak azért,hogy Tom nyakába ugorhassak.Mit ne mondjak megérte fénysebességgel rohanni azért,hogy agyon csókolhassam szeretett barátomat. Szegényt majdnem megfullasztottam,de nem hiszem,hogy olyan borzalmas élmény volt számára,hogy a fenekemnél fogva tarthat az ölében.Édes Roxanne is megpróbálta megismételni a mutatványomat csak éppenséggel nem volt hajlandó megszabadulni a kávéjától és mivel egyszerre ügyelt arra,hogy ne borítsa ki és ne is essen pofára így az utóbbi győzött. Nathan is elkezdett felé rohanni,egy a lépcsőnk előtt terpeszkedő jégpacán megcsúszott,fejét egyenesen Roxanne gyomrába fúrva.
-Azért ennyire nem kellett volna sietned.-mondta a hasát fogva Roxi.
-Egyetértek.-simogatta Nathan az épp hogy csak be nem tört fejét.
Jó barátokhoz méltóan Tommal sírásig röhögtük rajtuk magunkat.
-Te csak ne röhögj Parker mert nem tudom ki kenődött fel karácsonykor a bevásárló központ ajtajára.-nézett rá gyilkos tekintettel Nathan.
-Kezdjük ott,hogy az Jay hibája volt mert ő beszélt hozzám.-magyarázkodott Tom.
-Szerintem a legjobb lesz ha elindulunk.-vetettem fel az ötletet amivel mindenki egyetértett.

Kényelmesen elhelyezkedtem a kormány mögött,Tom mellettem,Roxi és Nath pedig mögöttünk foglalt helyet.
-Tehát Ash.-fordult felém Tom.-Az ott előtted a kormány,ez itt a sebváltó,azok lent pedig a ..
-Tom!Azért ennyire nem vagyok hülye,hogy ne tudjam mi hol van.Attól még,hogy vezetni nem tudok,a kocsi részeit vakon megtalálnám.-oktattam ki.
-Oké.Ha ennyire jól megy akkor csináld.
-Köszönöm.-láttam rajta,hogy szinte sírni tudna annyira félti a kocsiját.De hát ő ajánlotta fel a segítséget.
Milliószor láttam már hogyan kell egy kocsit elindítani most mégis úgy ültem ott mint egy hülye.
-Ashley.Rajtad a világ szeme.-mondta Roxi.
-Esetleg ha elfordítanád a kulcsot elindulnánk.-tanácsolta Tom.
-Ja persze tudom.-elfordítottam a kulcsot,de elfelejtettem,hogy a lábam a gázon van.
Ennek köszönhetően a kocsi eleje a házunk lépcsőjén landolt.Tom teljesen kikelve magából úgy ordított mint akit üldöznek.
-TOM!-kiáltott rá Roxi.
-Figyelj legalább még egyben van.-vigyorogtam.

Miután sikerült felborítani a szomszéd szemetesét,beletolatni a szembe lakók kerítésébe és átmenni egy biciklin,kijelenthetem,hogy sikerült kitolatnom.
-Hallod Ash fordulj vissza a szomszéd macskát még nem ütöttük el.-nevetett Nathan.
-Kussolsz Sykes mert te leszel az akit következőnek elütök.-fenyegetőztem minek hatására Nathan szépen visszaült a seggére.

Úgy terveztem,hogy max hatra itthon leszünk ehhez képest 8 óra van.Roxival úgy döntöttünk,hogy ma inkább a srácokkal töltjük az estét ami már egy jó ideje esedékes volt.
-Ashley!Roxanne!-ugrott a nyakunkba Renee.
-Már elvonási tüneteink voltak.-jelent meg hirtelen Max.
-Neked vagy a hasadnak?-néztem rá felvont szemöldökkel.
Ügyet se vetve rám sarkon fordult és elment.Idő közben Siva és Nareesha ölelését is megkaptuk,meg persze nem utolsó sorban Jay is előkerült valahonnan.A könyörgő tekintetekből és a nyalizós vigyorból levettem,hogy a konyhában lenne a helyem.Semmi kedvem nem volt nagy főzőcskézésbe kezdeni ezért inkább a gofri mellett maradtam.Imádok stílusosan tálalni és most nem hagyhattam ki,hogy ne posztoljak egy képet a művemről.

@AshClarks: Legújabb művem:3

-KÉSZ A KAJA!!!-még be sem fejeztem a mondatom Max már az asztalnál ült.
Hiányoztak már a közös vacsorák amik felejthetetlen poénokkal vannak fűszerezve.Most mégis mintha más lenne.Csend van.És ez a csend kicsit sem kellemes.Alig bírtam ki hogy megszólaljak,de Roxanne megelőzött.
-Mi ez a gyászos hallgatás emberek?-érdeklődött.
-Szerintem takargattok valamit előlünk.-mondtam az előttem heverő gofrival babrálva.
Még mindig senki nem szólt semmit.Ismét mielőtt megszólaltam volna Jay kinyitotta a száját.
-El kell mennünk egy három hónapos turnéra.
-Hogy mi?....

Help us mom!!!

Kivételesen megvagyok elégedve magammal.Nagyon köszönöm nektek a sok kommentet és remélem,hogy ezentúl is kapok majd visszajelzéseket.Köszönöm szépen Barbinak a rengeteg ötletet és inspirációt.Nagyon szeretem és remélem érzi is.:)
ui: Úgy gondoltam ideje kicsit emelni már a 41. fejezetnél a kommentek számát szóval...+5 komi és hozom  a következő részt:)


41.fejezet
Ez életem legkínosabb estélye.Eddig se nagyon élveztem amikor apunak bemutattam a pasijaim hát még most amikor egy sztár a bizonyos "férj jelölt" ahogy a nagyim mondaná.Miután az ősök rajtakaptak minket ahogy Roxanne erkélyén nagyban élvezzük egymás társaságát szépen szólva letessékeltek minket a nappaliba és jelenleg ott tartunk,hogy a két apuka szemben ül velünk a kanapén mi pedig a földön mint a heringek egymás mellett.
-Tehát,remélem tudjátok,hogy a lányaink a szemünk fényei és nem szeretnénk ha egyetlen egyszer is bajuk esne érthető.-fenyegetőzött Roxanne apukája.
-Apa!Nem vagyunk már gyerekek.Tudunk vigyázni magunkra.-mondta Roxi.
-Igen és ha eddig se esett semmi bajunk ezentúl sem fog.-helyeseltem.
-Mike én nem tudom te,hogy vagy vele,de hiszek nekik.-fordult apu Roxi apukájához.-Csak egy valami.Tom hány éves is vagy?
-20!-vágtam rá gyorsan mielőtt még a kérdezett személy válaszolt volna.
Nem túl szerencsés ha megtudná,hogy Tom 24 éves.Toronyba záratna mint Rapunzelt a szülei.
-Öm,ja 20 éves vagyok.-vakargatta zavartan a tarkóját drága barátom.
-És te?-nézett apu Nathanre aki az ijedségtől egy szót sem tudott kimondani ezért Roxi tolmácsolta.
-19 mint én.-mosolygott Roxi.-De a srácok épp indulni készültek.Ugye?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Ne olyan sietősen urak.-szólt utánunk apu.-A leányok felmennek aludni mi pedig elbeszélgetünk még veletek.
Mivel ilyen helyzetekben nem érdemes szembeszállni apuval inkább lehajtott fejjel elindultunk a lépcső felé.Eltudom képzelni milyen kínos kérdésekkel bombázzák majd őket.

Természetesen se Roxinak se nekem nem volt kedvünk aludni egy ilyen este után.Rossz kislányokhoz hasonlóan meghúztuk magunkat a lépcsőfordulóban és figyelmesen hallgatóztunk.
-Hallod apud mióta tud angolul?-kérdezte Roxanne döbbenten megtörve a csendet kettőnk között.
-Hidd el én is most tudtam meg,hogy beszél angolul.Méghozzá elég jól.-válaszoltam.
Talán mégsem volt jó ötlet végighallgatni ahogy az ősök faggatják a fiúkat.Nem szívesen hallottam volna arra a választ,hogy Roxi és Nathan hányszor szexelnek egy héten.Egyrészt mert nem rám tartozik(se apámra),másrészt meg szegény Nathan eléggé szar lehet beszámolni a barátnőd apjának,hogy hányszor keféltek.

Hajnali kettő felé a srácok szerencsére épségben hazamentek mi pedig végre felmehettünk aludni.

***

Borzalmas volt újra vissza csöppenni az unalmas hétköznapokba.Beletörődtem,hogy fel kell kelnem úgyhogy kikapcsoltam az irritáló vekkert és elkezdtem készülődni.Tanácstalanul sétálgattam a polcok és szekrények között mivel fogalmam sem volt mit vehetnék fel.Végtelennek tűnő keresgélés után végre megtaláltam a tökéletes ruhát.Beszáguldottam a fürdőbe egy gyors sminkelés és hajcsinálás erejéig majd összeszedtem a cuccaim és lerohantam a nappaliba megvárni Roxit.Szerencsémre nem kelletett sokat várnom mert a lépcsőnél összefutottunk.Nem tudom hogyan de ez a csaj mindig észvesztően jól néz ki.Esküszöm divattanácsokat fogok tőle kérni.

-Jó reggelt.-mosolyogtam.

-Neked is.-mosolygott viszont.-Ugye most nem magassarkú van rajtad?

-Roxanne az már régen volt.És azóta megtanultam,hogy nem borítjuk nyakon a vendégeket.

-Ügyes kislány.

Viszonylag gyorsan beértünk a kávézóba ami hozzánk képest olimpiai teljesítmény.Már szinte el is felejtettem mi merre van olyan régen voltam a kávézóban. Szokás szerint Scarlett az asztalokat törölgette és a székeket rakosgatta ide oda.

-Scarlett!!!-Roxival mint az örültek úgy ugrottunk kedvenc főnökünk nyakába.

-Nahát lányok!Épp időben érkeztetek az asztalok törölgetéséhez.-jellemző.Amint beérünk a hogy vagytok,mi van veletek vagy a remélem jól teltek az ünnepek helyett kellemes asztaltörölgetést szöveget kapjuk.

-Mi is örülünk,hogy újra látunk.-nevettünk Roxival majd nekiláttunk a munkának.

A Starbucksban nem változott semmi. Scarlett még mindig ide oda rohangál,a kávézó színültig tele,mi pedig unottan szolgájuk ki a kedves vendégeket. Kb. 10 óra felé egyszer csak Nareesha bukkant fel a pult mögött.

-Nareesha hát te?-néztem rá döbbenten.-Nem úgy volt,hogy dolgozol?

-De igen,csak egy kis szünetet tartok és bejöttem megnézni a lányaimat,hogy megy nekik a munka?!

-Hát remekül.Roxi a raktárban pakolgat valamit,Renee meg próbálja nem pofon vágni a bunkó vendégeket.

-Na ez egész jó.Amúgy mi történt tegnap este?Siva mesélte,hogy Tom és Nathan úgy mentek haza mint akiket egy terrorista csoport tartott fogva.

-Te jó ég.-mondtam a fejemet fogva.-Tudod apukáink voltak olyan kedvesek,hogy meglátogattak minket és hát nem gyengén kifaggatták a fiúkat,hogy milyen is az életünk.

-Szia Nareesha.-jelent meg hirtelen Roxi.

-Szia drága.-köszönt viszont Nareesha.-De ennyire szigorúak vagy miért?

-Hát igen.Meg hát persze mi vagyunk apuci pici lányai.-mondtam.

Kis beszélgetésünket Nareeshaval a már annyit emlegetett apukáink zavarták meg.Legszívesebben elbújtam volna,hogy még véletlenül se vegyenek észre,de nem volt ilyen szerencsém.

-Ashley,Roxanne otthon hagytátok az uzsitokat.-vigyorgott apu a kezében lógó szendvicses zacskóval.

Istenem meddig kell még ezt elviselnem?Jó persze imádom aput,de van egy olyan érzésem,hogy direkt éget le mindenki előtt.Amint lesz időm felhívom anyut és hazaküldetem innen őket.

-Apu ez már nem a gimi.Ide nem szokás uzsit hozni és ha nem tűnt volna fel ez egy kávézó ahol kaját is árulnak.-oktatta ki őket Roxanne.-És ha nem haragszotok nekünk itt dolgozni kell szóval viszont látásra otthon.

-Na,de Roxanne mi ütött beléd?-értetlenkedtek apáink.

-Semmi,na sziasztok otthon találkozunk.-kilökdöste őket a kávézóból és becsapta az ajtót.

Ezek szerint nem csak nekem mentek az agyamra.A pultnál ülő Nareeshának már a könnyei folytak a nevetéstől.

-Ne merj röhögni.-mondtam fenyegetően.

-Nyugi legalább sikerült levideóznom és megtudom mutatni a fiúknak.-vigyorgott önelégülten.

Ennek a mondatnak köszönhetően kikaptam Nareesha kezéből a telefont és nekiláttam az Ashley fajta fenyegetőzésnek.

-Ha megmered mutatni nekik hülyére verlek egy okos telefonnal világos?

-Én meg okosra verlek egy hülye telefonnal.Rád férne.-vágott vissza.-De mielőtt még tovább bonyolódna a vita lépek drágáim.Páá!

Nareesha látogatása feldobta a napunkat és hál' istennek kevésbé hulla fáradtan értünk haza.Szerencsénkre a két vaskalapos már a vendégszobában pihentek tehát végre jutott egy kis idő magunkra is.Személy szerint én engedtem egy hatalmas kád forró vizet és elmerültem benne.

-Ash ezzel kezdenünk kell valamit.-rontott be a fürdőbe a frászt hozva rám Roxanne,miközben nagyban vetkőzött le és helyet foglalt mellettem a kádban.

-Végül is csatlakozz nyugodtan.-mondtam.

-Ha még egy napot el kell töltenem apuékkal meghalok.-folytatta panaszkodását ügyet sem vetve a kijelentésemre.

-Úgy fest jobb lesz ha felhívjuk anyut és segítségért fohászkodunk.

-Zseni vagy.

Felvettem a földön heverő telefonomat és kikerestem anyu számát.Szerencsére fel is vette.

-Szia kicsim.-szólt bele kicsattanó hanggal.

-Szia anyu.Figyelj lenne itt egy kis probléma.

-Had tippeljek..Apáitok?

-Igen és már totál kiszippantják minden energiánkat.-szólt közbe Roxi.

-Lányok nyugalom már csak két nap és haza jönnek.-nyugtatott minket.

-De anya egy óra is kényszer szenvedés velük.-siránkoztam.

-Tudom kicsim én már 18 éve viselem el.De nyugalom drágáim ezt a két napot bírjátok ki valahogy.Rendben?

-Oké.-mondtuk egyszerre.

-Most viszont szép álmokat sziasztok.-mielőtt még válaszolhattunk volna le is tette.

Valamivel megkönnyebbültünk,hogy már csak két nap,de attól még ugyan úgy el kell viselnünk őket.A telefonálás után meguntuk a pancsolást és törölközőbe csavarva elhagytuk a fürdőmet.Óriási ölelések után bementem a szobámba és előkotortam a pizsimet.Lehet nem ártana egy kis rendet tartanom mert ennek a kupinak az lesz a vége,hogy a fejemet sem fogom találni.

Bebújtam az ágyba Leó és a telefonom társaságában és bekapcsoltam a TV-t.Valami idióta mese ment úgyhogy inkább átkapcsoltam egy foci meccsre.A Bolton Wanderers játszott a Manchester ellen.Erről eszembe jutott Tom akivel ma még nem is beszéltem.Mintha valami isteni jel megcsapta volna Tomot ugyanis sms-em jött.Izgatottan nyúltam a telefonom után ami folyamatosan csengett.Annyira édes üzenetet kaptam,hogy hirtelen sírni tudtam volna.Nem bírtam ki muszáj volt posztolnom Twitterre.

@AshClarks: Hihetetlen mennyire imádom:) @TomTheWanted

Az üzenetnek köszönhetően sikerült mosolyogva elaludnom ami csak is arra utal,hogy szép álmom lesz.

Kínos helyzetek

Tudom,tudom nem lett olyan hosszú mint a többi fejezet és nem is lett olyan izgalommal teli.De hát minden blogba kellenek unalmas részek is.Néhány napja átléptem a +4000 oldalmegjelenítést amit nagyon köszönök nektek.A kedves visszajelzések is baromi jól esnek köszönöm:)Csak így tovább a kommentekkel,ismételt köszönet.Remélem az olvasható fejezett lett:D
ui:+3 komment és hozom a következőt(megpróbálom nem hónapok múlva hozni).

40.fejezet
Ez életem legszarabb másnapos másnapja.A fejem majd' szét szakad a fájdalomtól erre édes apukám bejelenti,hogy a legjobb barátnőm,úgy szint apukájával meglátogatnak minket.Ráadásul egyikük sem az a fajta aki szívesen nézi ahogy a pici lánya egy öt tagú FIÚ bandával él együtt.Tehát próbálj meg úgy beszélgetni a 8 hónapja nem látott apáddal,hogy egy szót sem szólsz arról,hogy van egy sztár pasid,kb. pár hónapja elraboltak,közben ez a sztár pasi megcsalt téged,és konkrétan hulla részeg voltál az éjjel.Mindez egyenlő a lehetetlennel.
-Lányok,hát meséljetek az öregeiteknek.Mi a helyzet?Munka,hogy megy?Ja és Ashley neked nem szőke hajad volt régebben?-faggatózott Roxi apukája kettőnket fürkészve.
-De igen szőke hajam volt csak meguntam.-mosolyogtam.-Viszont a kérdésekre visszatérve minden a legnagyobb rendben van.Holnap már mennünk is kell dolgozni.
-Igen szóval sajnos nem tudunk sokáig beszélgetni.-mondta Roxi kicsit sem feltűnő " kopjatok már le" nézéssel.
-Roxanne!Még csak most jöttünk és te már is lelépnél?-emelte fel hangját Roxi apukája Roxannera.
-Ugyan már apuci.-vigyorgott Roxi.-Csak mondtam,hogy korán le kell feküdnünk.

Az a bizonyos kínos csend megint belopakodott közénk és csak négy érdeklődő szempárt éreztünk magunkon ahogy azt figyelik vajon mi/ki jár a fejünkben.Hát természetesen kik mások mint a srácok.Alig pár órája oszlott fel kis csapatunk már is úgy érzem mintha egy éve nem találkoztunk volna.A telefonom a folyton érkező sms-ket jelezte,gondolom a feladó nem más mint Tom.Ránéztem mellettem feszülten ücsörgő barátnőmre és a tekintete elárulta,hogy valahogy be kéne adni az ősöknek mi is a helyzet a pasikkal.
-Nos apu,apuci,apucikám.-mersztettem kiskutya szemeket kedves apámra.
-Ashley!Ne kerülgesd a forró kását mond meg mit szeretnél.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Csak azt szeretné mondani mennyire örülünk,hogy itt vagytok.-egészített ki Roxi.
-Szerintem pasi van a dologban.-szólalt meg Roxi apukája.
-Nekem is ez az érzésem.-helyeselt apu.-Nyugalom lányok nincs abban semmi ha elmondjátok,hogy van valakitek.
Ha tudnák kik azok a valakik biztos más lenne a vélemény.Már bőven elmúltam 18 szóval gyakorlatilag felnőtt vagyok és dönthetek a saját életemről.Tehát nem vagyok köteles betartani a szobafogságot,ha az lenne a következmény.Talán egyenlőre elég lesz annyi,hogy van egy barátom és híres.Néha a kevesebb több.
-Na jó.Tényleg pasi van a dologban.-kezdtem bele mire Roxi halálos tekintettel meredt rám.-Méghozzá a The Wanted két tagja.
-Bizony.Az én párom Nathan Sykes és Ashley barátja pedig Thomas Parker.-mondta Roxi.
Izgatottan vártuk mi lesz erre a reakció.Minkét öreg nagy szemekkel néztek lányaikra akik szintén nagy szemekkel bámultak vissza.El se merem képzelni milyen kedves szavak keringhetnek apáink fejében.Ki az aki a lányomhoz merészel nyúlni?És mégis mikor akart nekem szólni,hogy a barátja egy híres sztár?Kerüljön csak a kezem közé az a kis nyavalyás.Elintézem,hogy soha többet még lábra állni se tudjon.És szinonimái.
-Hát lányok..-törte meg a csendet Roxanne apukája.-Rosszabbra számítottunk,de ez még egész elfogadható.
-Igen.Végül is már felnőtt emberek vagytok.-egészítette ki apu.
-Ha most tudnátok mekkora kő esett le szívünkről?!-nevetett Roxi.-De ha nem nagy baj mi elvonulnánk a csaj birodalomba.
-Semmi baj lányok menjetek csak.-ölelgettek meg minket majd nagy nehezen megengedték,hogy felmenjünk.

Gyors pancsolás,hajmosás,pizsama keresgélés után istennek hála eljött az a pillanat amikor letelepedek a gépem elé.Míg vártam,hogy beüzemeljen megnéztem a telefonom állapotát.Tom úgy látszik nagyon unatkozhatott mivel 62 üzenetet kaptam csak tőle. Mi sem természetesebb egyből posztoltam is Twittere.

@AshClarks:A pillanat amikor a pasid nem bír ki nélküled 4 órát sem <3 @TomTheWanted

*Roxanne szemszög*
Mázli,hogy amikor hazaértünk a laptopomat egyből feltettem tölteni mert különben most nem élvezhetném a modern technológia csodáit.Válaszolgattam pár üzenetre,és hát szokásomhoz híven posztoltam twitterre.

@RoxanneWest: Roxanne értelmes pillanatainak egyike.:D 

Még egy kicsit unalmasan böngésztem a Twitteket majd kikapcsoltam a gépem és elkezdtem bárányokat számolgatni az elalvás reményében.

Hajnali kettőig tartó forgolódás és bárányszámolgatás sem hozott álmot a szememre.Épp indultam volna át Ashley szobájába,hogy nem tud e segíteni elaludni amikor halk nevetések csapták meg a fülemet.Elsőnek betörőkre gyanakodtam,de utána megláttam egy Sykes és Parker alakot az erkélyemen.
-Ti meg mit csináltok itt?-léptem ki a hideg járólapra persze mezítláb.
-Csak nagyon hiányoztatok és gondoltuk meglátogatunk titeket.-vigyorgott Tom.-De én úgy emlékeztem ez Ashley szobája.
-Látod mondtam te ökör,hogy ez Roxanne szobája.-oktatta ki Nathan.
-Hát drágáim nem most kellett volna Rómeósat játszani ugyanis az ősök a szomszéd szobában alszanak.
-Mi ez a hangzavar?-csámpázott be kómás fejjel Ashley mire Tom egyenesen a karjai fogságába ejtette szegény lányt.
-Tomék úgy döntöttek,hogy kirándulnak egyet.-válaszoltam meg Ash kérdését.
-Most?-nézett rájuk döbbenten.
-Az érzelmeknek nem lehet parancsolni.-vigyorgott Nathan.
-Nem bizony.És ha most azonnal nem csókolsz meg a nyálam mély depresszióba fog esni a magány miatt.-panaszkodott Tom Ashleynek mire Ash szemforgatások után megcsókolta.
Nahtannel követtük a példájukat és mi is DNS-t cseréltünk.
-Mondtam,hogy nem bukunk le.-szólalt meg Nathan miután elég nyálat szerzett tőlem.
-Én abban nem lennék olyan biztos hölgyeim és uraim.....