Szabadság,szerelem

Hosszú és kínkeserves hónapok után meghoztam a friss és meleg új részt.Ajánlom mindenkinek,hogy olvassa és KOMMENTELJEN!!! Mostantól esküszöm,hogy hozom a részeket és nem maradtok le semmiről.
ui: +5 komi és kövi rész:D Pá!


42.fejezet
Villámcsapáshoz méltó sebességgel rohantam le a lépcsőn,hogy megelőzzem az elkésést.Próbáltam minél tűrhetőbben festeni ma mivel munka van szóval illene nem a csöves formámat hozni.Leérve az ebédlőbe hatalmas meglepetés fogadott.Mindenféle finomsággal megterített asztal tárult elém,közepén egy citromsárga cetlivel."Ashley,Roxanne!Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást,de mivel már nagyon úgy éreztük,hogy a terhetekre vagyunk ezért jobbnak láttuk ha minél hamarabb elmegyünk.Ha kedvetek szottyan rá nyugodtan hívjatok és keressetek minket,de a legfontosabb,hogy vigyázzatok magatokra!Apu&Apu." Ezerszer,újra és újra átolvastam a levelet mire felfogtam,hogy szeretett apáink elmentek.Kicsit örültem neki,hogy végre élhetem tovább a független életem,de közben meg szomorú is voltam,hogy apu egy puszi nélkül lelépett.
-Jó reggelt!-mosolygott rám,gyönyörű mosolyával Roxanne.-Ez meg mi a fene?Ennyire elkapott a süthetnék?
-Még,ha az kapott volna el.-húztam félre a számat.-Apuék elmentek.
-Komolyan?-csillantak fel barátnőm szemei.
Szúrós tekintetem a szemébe mélyesztettem utalva arra,hogy ez azért mégsem olyan nagy öröm.Sajnos nem vagyok egy úgymond "szigorú" termet és ennek köszönhetően sikerült elmosolyodom.
-Kicsit több tiszteletet.-nevettem.-Szegények biztos meghallották,ahogy este panaszt tettünk anyunak és valószínű ezért léptek le.
-Figyelj.Előbb vagy utóbb elmentek volna.És hát jelen esetben előbb mentek szóval ez mindenkinek jó.-próbálta elűzni a lelkiismeretem.-Nyugodj meg.Megbékélnek. Scarlett viszont nem fog ha ismét elkésünk úgyhogy induljunk.

Bár még mindig lelkiismeret furdalásom van,Roxanne sikeresen feldobta a napomat a bohóckodásaival.Igaz a pohár zsonglőrködés nem az erőssége,de majd beletanul.A Starbucks ismét tele volt vendégekkel,de legfőképp tinikkel akik vagy a suliból lógtak vagy nem is járnak suliba.Egész nap azt vártam,hogy Nareesha betoppanjon és elmesélhessem neki milyen égi csoda történt velünk. Scarlett ma lerövidítette a munkaidőnket 6 óráról 3 órára.Épp pakoltam össze a cuccaim amikor megcsörrent a telefonom a szívbajt hozva rám.
-Szia Tom!-amióta nem a srácoknál lakunk akárhányszor meghallom Tom hangját mindig mosolyognom kell.
-Szia Ash. Figyelj mi a programod mára?
-Hát igazából semmi.Apuék szerencsénkre elmentek szóval teljesen szabadok vagyunk.Miért?
-Tökéletes. Arra gondoltunk Nathannel,hogy mivel holnap kezdődik a KRESZ vizsgád ma megtanítalak egy két dologra..-ha nem mondja el is felejtem a holnapot.
Annyi minden történt velem ezalatt a pár nap alatt,hogy totál kiment a fejemből.
-Jó benne vagyok.És hol hánykor mikor?
-Mondjuk négyre értetek megyünk.
-Rendben.Várunk.Szia.-nem sok kedvem volt végigvárni amíg válaszol ezért gyorsan letettem.
Kisietem a raktárból és Roxanne nyomára eredtem,hogy elmondjam mi is a délutáni program.

Otthon izgatottan készítgettem az energiát adó forró kávékat.Csak két napja nem láttam Tomot,de mégis olyan mintha egy év telt volna el.
-Úristen Ash,ez gyilkos lett.-mutatott az éppen elkészült kávékra.-Imádom,hogy a konyha ördöge vagy.
-Valakinek azt is kell.Különben Max már éhen halt volna,ha Renee főzőtudományára bízza magát.-magyaráztam.
-Bele ne merj inni mert muszáj megosztanom mindenkivel.-utasított Roxanne.

@RoxanneWest: Ha fizetnének se hagynám ki,hogy ne igyam meg.Ez a lány csodákra képes @AshClarks

Miközben Roxanne a tejszínhabos mennyországba került,a fiúk is megérkeztek.Amint meghallottam a kocsi dudáját fejvesztve rohantam ki egy szál pólóban és persze mezítláb a -10 fokos hidegbe,csak azért,hogy Tom nyakába ugorhassak.Mit ne mondjak megérte fénysebességgel rohanni azért,hogy agyon csókolhassam szeretett barátomat. Szegényt majdnem megfullasztottam,de nem hiszem,hogy olyan borzalmas élmény volt számára,hogy a fenekemnél fogva tarthat az ölében.Édes Roxanne is megpróbálta megismételni a mutatványomat csak éppenséggel nem volt hajlandó megszabadulni a kávéjától és mivel egyszerre ügyelt arra,hogy ne borítsa ki és ne is essen pofára így az utóbbi győzött. Nathan is elkezdett felé rohanni,egy a lépcsőnk előtt terpeszkedő jégpacán megcsúszott,fejét egyenesen Roxanne gyomrába fúrva.
-Azért ennyire nem kellett volna sietned.-mondta a hasát fogva Roxi.
-Egyetértek.-simogatta Nathan az épp hogy csak be nem tört fejét.
Jó barátokhoz méltóan Tommal sírásig röhögtük rajtuk magunkat.
-Te csak ne röhögj Parker mert nem tudom ki kenődött fel karácsonykor a bevásárló központ ajtajára.-nézett rá gyilkos tekintettel Nathan.
-Kezdjük ott,hogy az Jay hibája volt mert ő beszélt hozzám.-magyarázkodott Tom.
-Szerintem a legjobb lesz ha elindulunk.-vetettem fel az ötletet amivel mindenki egyetértett.

Kényelmesen elhelyezkedtem a kormány mögött,Tom mellettem,Roxi és Nath pedig mögöttünk foglalt helyet.
-Tehát Ash.-fordult felém Tom.-Az ott előtted a kormány,ez itt a sebváltó,azok lent pedig a ..
-Tom!Azért ennyire nem vagyok hülye,hogy ne tudjam mi hol van.Attól még,hogy vezetni nem tudok,a kocsi részeit vakon megtalálnám.-oktattam ki.
-Oké.Ha ennyire jól megy akkor csináld.
-Köszönöm.-láttam rajta,hogy szinte sírni tudna annyira félti a kocsiját.De hát ő ajánlotta fel a segítséget.
Milliószor láttam már hogyan kell egy kocsit elindítani most mégis úgy ültem ott mint egy hülye.
-Ashley.Rajtad a világ szeme.-mondta Roxi.
-Esetleg ha elfordítanád a kulcsot elindulnánk.-tanácsolta Tom.
-Ja persze tudom.-elfordítottam a kulcsot,de elfelejtettem,hogy a lábam a gázon van.
Ennek köszönhetően a kocsi eleje a házunk lépcsőjén landolt.Tom teljesen kikelve magából úgy ordított mint akit üldöznek.
-TOM!-kiáltott rá Roxi.
-Figyelj legalább még egyben van.-vigyorogtam.

Miután sikerült felborítani a szomszéd szemetesét,beletolatni a szembe lakók kerítésébe és átmenni egy biciklin,kijelenthetem,hogy sikerült kitolatnom.
-Hallod Ash fordulj vissza a szomszéd macskát még nem ütöttük el.-nevetett Nathan.
-Kussolsz Sykes mert te leszel az akit következőnek elütök.-fenyegetőztem minek hatására Nathan szépen visszaült a seggére.

Úgy terveztem,hogy max hatra itthon leszünk ehhez képest 8 óra van.Roxival úgy döntöttünk,hogy ma inkább a srácokkal töltjük az estét ami már egy jó ideje esedékes volt.
-Ashley!Roxanne!-ugrott a nyakunkba Renee.
-Már elvonási tüneteink voltak.-jelent meg hirtelen Max.
-Neked vagy a hasadnak?-néztem rá felvont szemöldökkel.
Ügyet se vetve rám sarkon fordult és elment.Idő közben Siva és Nareesha ölelését is megkaptuk,meg persze nem utolsó sorban Jay is előkerült valahonnan.A könyörgő tekintetekből és a nyalizós vigyorból levettem,hogy a konyhában lenne a helyem.Semmi kedvem nem volt nagy főzőcskézésbe kezdeni ezért inkább a gofri mellett maradtam.Imádok stílusosan tálalni és most nem hagyhattam ki,hogy ne posztoljak egy képet a művemről.

@AshClarks: Legújabb művem:3

-KÉSZ A KAJA!!!-még be sem fejeztem a mondatom Max már az asztalnál ült.
Hiányoztak már a közös vacsorák amik felejthetetlen poénokkal vannak fűszerezve.Most mégis mintha más lenne.Csend van.És ez a csend kicsit sem kellemes.Alig bírtam ki hogy megszólaljak,de Roxanne megelőzött.
-Mi ez a gyászos hallgatás emberek?-érdeklődött.
-Szerintem takargattok valamit előlünk.-mondtam az előttem heverő gofrival babrálva.
Még mindig senki nem szólt semmit.Ismét mielőtt megszólaltam volna Jay kinyitotta a száját.
-El kell mennünk egy három hónapos turnéra.
-Hogy mi?....