Complex threads.

50.fejezet
Késő délután Londonban a közlekedés egyenlő a nullával.Egyszerűen lehetetlen.Lassan egy órája araszolunk az autópályán remélve,hogy egyszer eljutunk a postáig.Igen ahhoz,hogy betudjak fizetni pár számlát fel kell mennem az autópályára mert olyan messze van tőlünk.Amióta beültünk a kocsiba Tom mást sem szajkóz csak,hogy figyeljek az útra,indexeljek,jobbra-balra kanyar,lassabban,gyorsabban.Már ott tartok,hogy kilököm a kocsiból.Ha nem tudnék vezetni nem kaptam volna meg a jogsimat.
-Nem akarok beleszólni,de a visszapillantó tükröd rossz irányba van fordítva.-okoskodó tekintettel mered rám.Nagy levegőt veszek és próbálok nem ingerültnek látszani.
-Drágám,te sosem akarsz beleszólni mégis beleszólsz.-tekintetem egy percre nem emelem el az útról nehogy véletlenül Tom frászt kapjon.
-Én csak segíteni akarok,hogy ne tartozz az olyan sofőrök közé akiknek fingjuk nincsen arról mi az a vezetés.
-Jaa értem szóval ha te nem oktatsz ki akkor egy full hülye sofőr leszek.
-Látod megint te forgatod ki a szavaimat és te generálod a vitákat.
-Persze mert te sosem kötsz belém és soha nem szólsz be semmiért.-a szemem forgatom majd keresek egy kijáratot az autópályáról.
-Tehetek én róla,hogy nincsen tehetséged a vezetéshez.-szinte már kiabál.Nem hiszem el,hogy nem tudunk úgy eltölteni egy órát kettesben,hogy ne vesznénk össze.-Jó hülyék voltak Roxiék,hogy befizettek erre a tanfolyamra.
-Oké nekem nincsen energiám ezt tovább hallgatni.-lehúzódom az útról és leállítom a motort.
-Mit csinálsz?-Tom értetlenül mered rám.Próbál valamit leolvasni az arcomról kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nem szállok ki.Tudod kinek van kedve enny..
-SZÁLLJ MÁR KI A KOCSIMBÓL!-az egyetlen ember aki ki tud hozni a sodromból az Tom.Senki más.
-Ashley...-most már lágyabb hangon beszél hozzám,de jelen pillanatban ez nem tud meghatni.
-Figyelj én megértem,hogy fura az akcentusom,de mi nem világos azon,hogy pusztulj ki a kibaszott autóból?
-Komolyan mondom olyan vagy mint egy 13 éves kis hisztis picsa.Átkozom a napot amikor bejöttél az országba.
-Én meg azt a napot amikor megismertelek.Bár sose történt volna meg.-el sem hiszem,hogy ezt kimondtam.Tom kinyitja az ajtót és kiszáll a kocsiból.Egy darabig csak bámul befelé az ablakon,majd én is kiszállok.-Tessék.-belenyomom a kulcsot a kezébe.-Ha annyira okos vagy akkor vezess te.
-Ez a te kocsid nem az enyém.
-És?Attól még vezetheted.-egyhangúan beszélek hozzá.Semmi kedvem nincsen az út hátralévő részében a nyavalygását hallgatni.Inkább vezessen ő hat annyira tud.
-Fejezzük ezt be.-időm sincs még felfogni sem amit mond mert szája az enyémre tapad.Elveszek a pillanatban és hirtelen minden haragom elszáll.Utálom,hogy Tom mindent így old meg.Sajnos tudja mik a gyenge pontjaim.-Ne haragudj.Tudod,hogy nem úgy gondoltam.
-Nem haragszom.Csak sokszor az őrületbe kergetsz.
-Te sem vagy egy könnyű eset.-önelégülten vigyorog rám én pedig elolvadok.Farzsebembe teszi a kezeit mire önkénytelenül mosoly húzódik az arcomra.-Nem úszod meg a ma estét.Nincs is jobb egy békülős szexnél.
-Örülök,hogy ezt itt az utca közepén kijelentetted.
-Akár el is kiabálhatom.
-Úgy sem mered.
-HÉÉ EMBEREK!ÉN ÉS A BARÁTNŐM ASHLEY CLARKS BÉKÜLŐS SZEXELNI FOGUNK MA ESTE!-Tom úgy ordibál mint egy félőrült.Nem gondoltam volna,hogy tényleg megteszi.Konkrétan az utcán járó emberek mindegyike minket bámul.
-Inkább induljunk mert bezár a posta.-kiveszem a kezéből a kocsikulcsot és mindketten visszaszállunk a kocsiba.

*Renee szemszöge*
Még életemben nem láttam ilyen unalmas horrorfilmet mint a Démonok között.Esküszöm Max jobban félt mint én.Nunu és Seev a film helyett inkább egymást élvezték.Pedig ez nem rájuk vall,hogy mások előtt szinte lenyelik egymást.Sokkal inkább mi vagyunk ilyenek Max-el.Kilépünk a moziteremből és a kijárat felé vesszük az irányt.Elhaladunk egy kb. 8-9 fős fiúbanda előtt akik természetesen nem hagyhatják megjegyzés nélkül a jelenlétem.Gyűlölöm az ilyet.És Max sem az a fajta aki szó nélkül hagyja az ilyet.Hölgyeim és uraim készüljenek Max George dühkitörésére.
-Bocsi megismételnétek amit az előbb mondtatok a barátnőmnek?-ismerem már jól ezt a hangsúlyt.Fogai közt préseli a szavakat ami igencsak arra utal,hogy az áldozatnak menekülnie kell.
-Max igazán nem kell jelenetet rendezni oké?-megszorítom a kezét és próbálom elhúzni.-Így is van elég problémánk a sajtóval nem kell még több.
-Max hagyd már őket ezek csak taknyos kölykök.-Siva is mellénk lép és karon ragadja Max-et.
Sikerül végre rávenni,hogy ne rendezzen jelenetet és nyugodtan hagyjuk el a hatalmas épületet.Leintünk egy taxit és szépen sorban mindenki elfoglalja a helyét.Nareesha bediktálja a címet és a sofőr el is indul.Csendben zötykölődünk,senki nem szól egy szót sem.Max hüvelykujjával az ujjbegyeim simogatja miközben bámul kifelé az ablakon.Próbálok valamit leolvasni az arcáról,de sikertelen.Vajon én vagyok az egyedüli akinek folyton jár az agya?Seev és Nunu a modern világ apró,téglalap alakú csodáját nyomogatják-gondolom megint Twitteren beszélnek egymással.-,Max pedig még mindig nem szól egy szót sem.Gondolataim a kocsi fékezése zavarja meg.Végre hazaértünk.Kifizetjük a taxist és mint akinek golyót lőttek a seggébe úgy viharunk be a lakásba.Jay magányosan ül a süllyesztet kanapéknál és a kezében egy papírt szorongat.Noaht sem látom sehol,számomra egyértelművé válik a helyzet.
-Mi a baj haver?-huppan le mellé Seev és Max. Nunu és én szépen lassan csak odatipegünk és mi is leülünk.
-Megjött az apasági teszt eredménye.Noah nem az én fiam.-szinte suttog és közben nem emeli fel a tekintetét a padlóról.
-Ooo,Jay annyira sajnálom.-Nareesha átöleli Jayt,de ő továbbra is a padlót bámulja.
-Tudjátok nem is az fáj igazán,hogy nem én vagyok az apja.Hanem az,hogy így kihasznált és hagyta,hogy beleszeressek Noahba.-nem tudom eldönteni,hogy csak a képzeletem játszik velem vagy Jay arcán tényleg egy könnycsepp gördül le.Annyira sajnálom szegényt,de fogalmam sincsen hogyan tudnám jobb kedvre deríteni.Ebben Ashley és Roxanne a profik.Képesek egyetlen mozdulattal valakit a sírásig röhögtetni.
-Srácok bocsi,de most inkább szeretnék egy kicsit egyedül lenni.-kibontakozik Nareesha öleléséből és felbattyog az emeletre.
-Szegénykém.-dünnyögöm miközben bekucorodok Max ölébe.
-Hamar kiheveri csak kell neki egy kis egyedüllét.-duruzsolja Siva.
-Na további szép estét fiatalok.-Max hirtelen felkap a hátára én pedig meglepettségemben egy hatalmasat sikítok.
-Maximillian Alberto George !! Azonnal tegyél le.-sikítom,s egy nagyot csapok tökéletes hátsójára.De ő ügyet sem vetve az ellenkezésemre,kilép a süllyesztett kanapéktól és felhurcol a szobánkba.Gondosan becsukja magunk mögött az ajtót,majd ledob a heverőre amit nem is olyan rég szereztünk be.Kezdem sejteni mit akarhat,de az elkövetkező pár percről szőtt gondolataim szertefoszlanak amikor szimplán csak leül mellém.
-Miért nézel rám ilyen furcsán?-csodálkozó tekintettel fordul felém.
-Hát gondoltam,hogy terveid vannak velem mivel ilyen hirtelen felkaptál és még az ajtót is bezártad.-lebiggyesztem az ajkam,s összekulcsolt ujjainkat bámulom.
-Bébi!Nekem mindig terveim vannak veled.-lágy csókot lehel a számra.-De most csak egy kis csendre meg nyugalomra vágytam.Alig töltök itthon pár napot és akkor is semmi időnk nincsen kettesben lenni.
Nem sűrűn van olyan alkalom amikor Max ilyen érzelmes,de ha mégis akkor aztán bele ad mindent.Szavai most is levettek a lábamról és támadó oroszlánként ugrok rá.Körém fonja karjait és szája máris a számon,nyelve pedig az enyémet kergeti.Hosszas DNS csere után lábaimat az ölébe vetem,majd elnyúlok mellette.Kedvesem bekapcsolja a TV-t és a varázsdoboz máris elvarázsolja.Előkajtatom a zsebem mélyéről kedvenc Apple készülékem és megörökítem a pillanatot.

@RMHarden: Chill with my love <3 @maxgeorge #instanight

*Roxanne szemszöge*

Túlságosan is beleéltem magam,hogy én ma részegen megyek haza.Simon azt ígérte,hogy bulizni megyünk nem pedig egy puccos étterembe.Totál hülyén érzem magam a többi ember között akik full elegánsan vann felöltözve én pedig kb. mint egy r**anc. Tulajdonképp nem is érdekel mit gondolnak legalább nem olvadok bele az eleganciába.Nagyjából egy órája ülünk itt és már a harmadik pohár pezsgőmet fogyasztom miközben halálra unom magam. Katherine és Simon monoton valami projektről beszélnek ami tele van szakszavakkal szóval nekem olyan mintha egy kínai próbálná elmagyarázni merre van a posta.Velem szemben ülő két agyast még nézni is fárasztó ezért az étteremben bóklászó gazdag népséget figyelem miként játsszák az agyukat.Sosem értettem az ilyen embereket.Mi értelme megjátszani az előkelőt akaratuk ellenére?Komolyan mondom a brittek nem normálisak.Mi magyarok sem vagyunk könnyű esetek,de mi legalább önmagunkat adjuk bármilyen helyzetben.

-Roxanne figyelsz te egyáltalán?-Simon hangja hideg zuhanyként ér.

-Persze persze.Miről van szó?-helyre rázom a gondolataim,hogy úgy tűnjön nagyon érdekel ez az egész.

-Arról,hogy sürgősen kell neked írnunk egy dalt mert egy hónap a határidő és az emberek pikk-pakk elfelejtenek aztán lesz sírás rívás.-Kate olyan akár egy mamamaci. Nunu kettő.Rajtam és a karrieremen kívül nem érdekli más és minden erejével azon van,hogy nekem jó legyen.Nem ismerem régóta,de már most iszonyatosan kedvelem.Simont kevésbé.Ő nem áll annyira közel hozzám.Talán azért mert olyan mint egy zsarnok.Folyton csak parancsolgatni tud és mindig kész tények elé állít amit ki nem állhatok.Mellette vagy alkalmazkodsz vagy viszontlátásra.

-És mégis milyen dalra gondoltatok?-hamis érdeklődés és máris ki vannak békítve.

-Valami igazán pörgősre és bulisra gondoltunk.Olyanra ami egyből a slágerlista tetejére mászik és mindenki azt dúdolja.-Kate-nek csak úgy sziporkáznak az ötletei és Simon már kap is rajta.Ismét elmerülnek egymás gondolataiban én pedig újra az embereket tanulmányozom.Unottan bámulok az üvegajtó felé mikor egy olyan forma ember lép be mint az akit nem akarok ebben a pillanatban meglátni.Tipikus "én vagyok az a híres srác" járás,fullcap,ülepes gatya.Úgy csinál mintha nem lenne más nadrágja komolyan mondom.De mi a ferde faszt-elnézést a káromkodásért,de spórolni kell a szép szavakkal-keres ez itt?Senki nem hívta ide.Legalábbis nem tudok róla,hogy Simon vagy Kate meghívta volna.Minél közelebb ér annál sápadtabb és dühösebb leszek.

-Szép jó estét.-olyan nyájasan vigyorog pártfogóimra mintha muszáj volna.Simon egyből felismeri és kezet ráz vele.Kate is levágja ki,de csak két puszit ad neki.-Ugye nem zavartam meg semmit?

Az össze szőr feláll a hátamon a hangjától.Soha nem irritált még ember ennyire.
-Ugyan már.Foglalj csak helyet.-mutogat a mellettem lévő üres székre Simon.Nathan kacéran rám vigyorog és leül.Átkarolja a vállamat mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Úgy tűnik Sykes barátunk enyhe emlékezetkieséssel küzd.Lehet emlékeztetnem kéne.
-Khm..Nath..drágám..kijönnél velem egy kicsit a teraszra?-legnagyobb erőfeszítésembe kerül,de festek egy mosolyt az arcomra.
-De még csak most érkeztem.
-Attól még kijöhetsz.
-Most nem szeretnék.
-Ó dehogynem szeretnél.-lökök egyet rajta mire ő nagy nehezen kivergődik az asztaltól.Gyorsan átvágunk az asztalok között és pillanatokon belül kint is vagyunk.Kicsivel arrébb állunk a bejárattól nehogy elálljuk az utat.Nekitámaszkodok a falnak és gyilkos tekintettel meredek áldozatom zöld szemeibe.
-Remélem tudod,hogy nagyon közel állsz hozzá,hogy kitegyem a szűrödet.-szavaim hallatán megváltozik az arckifejezése és komoly ábrázata lesz.Eltűnik a kisfiús arc,helyette az érett,rémült lép érvénybe.Egy szót sem szól ezért folytatom a monológomat.-Fogalmad sincs arról min mentem át azon az éjjelen amikor megláttalak azzal a lánnyal.
-Szóval innen fúj a szél.-végre kinyitja a száját és bár nem túl értelmes,de habog valamit.-Látom nem hagy nyugodni ez a dolog.
-Hogy hagyna az ég szerelmére,gondolkozz már.-hirtelen meglendül a kezem és hatalmasat csattan Nathan arcán.Fel sem fogom mi történt.Lassan kinyitja összeszorított szemét és rám mered.Másodpercekig nézzük egymást szüntelenül majd egy gyors mozdulattal Nathan csípőjével nekiszorít a falnak,s vadul megcsókol.Nem állok ellen visszacsókolok és az elmúlt éjszaka minden feszültségét beleadom.Szinte már fáj ahogy a hideg tégla belenyomódik a fenekembe,de nem bánom.Inkább élvezem ahogy a nyelvünk összegabalyodik. A vad csók után Nath,homlokát a homlokomnak dönti és úgy néz a szemembe.
-Ne bízd el magad édes.-rákacsintok majd eltolom magamtól,megigazítom az időközben elcsúszott szoknyámat és elindulok vissza az étterembe.
-Nincs rá szükség.-rácsap a fenekemre aztán kinyitja az ajtót előttem.Visszaülünk a helyünkre mintha mi sem történt volna és folytatjuk a megbeszélést a karrierem elkövetkező részéről.

*Ashley szemszöge*
Nagyjából nyolc órára beesünk a lakásba,nem kell mondanom hulla fáradtan.Az egész délutánunk rohanásból és vitázásból állt.Tommal együtt élni nem egy könnyű dolog,de minden percet megér.Bevonszolom magam a konyhába,feltöltöm kis kedvenceim tálkáját csupa finomsággal majd követem Tomot a hálóba.Úgy tűnik kedvesem már a zuhany alatt van mivel ruhái szanaszét vannak a földön.Nagyot sóhajtok,hogy ismét rám vár a rendrakás és felszedem a ruhákat.Miután végeztem bebattyogok a fürdőbe gyorsan letusolok,belebújok a pizsimbe és leheveredek az ágyra.Nemsokkal utánam Tom is kimászik a fürdőből és mellém fekszik.Csendben nézzük a tévét,s lassan mindketten mély álomba merülünk.

***

*Három héttel később-Renee szemszöge*

Napok óta egyre szarabbul vagyok.Ma le kellett mondanom két magazin fotózását mert annyira gyenge vagyok.Két napja nem eszem semmit és epét hányok.Folyton szédülök,émelygek.A legrosszabb az,hogy sejtem miért lehet ez,de nem merek belegondolni.Max itthon maradt velem mert a lányok dolgoznak,a fiúk pedig csak egy rádiós műsorba mentek így kitudják valahogy magyarázni Max-et.

-Tessék,hoztam neked kekszet meg teát.-egy tálcát nyújt felém drága barátom,de rá se tudok nézni az ételre.

-Nem vagyok éhes.-fintorgok.

-Enned kell Renee!-erősködik Max és nagy nehezen átveszem a tálcát.

-Elgondolkoztam valamin..-lesütött szemmel ülök mintha szégyenkeznék valami miatt.

-Micsodán?-megsimogatja az arcom és közelebb ül.

-El kéne menned a patikába egy terhességi tesztért.-sejtelmem sincsen miért,de szinte elpirulok amint kimondom ezeket a szavakat.

-Micsoda?-teljes döbbentség van a hangjában és jogosan.

-Figyelj,lehet semmi értelme,de a havim is késik egy ideje és fő a biztonság.Lehet nincs is semmi gond csak elkaptam valami vírust.

-És ha mégis van gond?

-Ezért kéne elmenned a patikába.

-Jó elmegyek,de ne mozdulj innen és mire hazaérek az tűnjön el.-rámutat a tálcán lévő kekszre és teára.Felkapja a cipőjét és kiviharzik a lakásból.

Bő 20 perc elteltével nyílik az ajtó és Max belép kezében egy dobozzal.Kipattanok az ágyból-már amennyire az erőm engedi-és besietek a mosdóba.Alig tudom kinyitni a kis papírba csomagolt tesztet annyira remeg a kezem.Rettegek mi lesz az eredmény.Nem tudom mihez kezdenék ha...inkább nem is stresszelem magam.Biztos nincsen semmi baj.Majd a teszt megmondja.Nem gyenge gyomorgörccsel nézek rá a kis papírcsíkra.Nem hiszem el amit látok.Kétszer is leellenőrzöm a leírást.Kábultan támolygok ki a fürdőből.Max a folyosón járkál fel alá.

-Max nagy gáz van...

Kérlek fogadjátok mélységes bocsánatkérésem azért amiért kb. 3 hónapja nem hoztam új részt.Megértem ha nagyon utáltok és haragszotok rám,én is rettentően mérges vagyok magamra.De mindennek az az oka,hogy az életem fenekestül felfordult.Minden nap 5-kor kelek és 4-5 órakor érek haza.Nem egy leányálom ez a középiskola.DE!Itt a szünet és időm annyi mint a tenger szóval várhatjátok az új részeket.Nézzétek el nekem,hogy ilyen kis nyomi lett ez a rész,de kijöttem a rutinból.Ígérem a következő ezerszer jobb lesz:) 

És amit még nagyon szeretnék elmondani!Jó pár hónapja elkövettem egy hatalmas hibát.Egy csodálatos és fantasztikusan tehetséges írónak azt mertem mondani,hogy a története nem eredeti és,hogy süllyedjen el,de nagyon mélyre.Őszintén szólva nekem kéne elsüllyedjek mert egy hatalmas paraszt voltam.Azóta rájöttem mekkora egy hülye és bunkó voltam.Szóval itt és most nyilvánosan és őszintén szeretnék bocsánatot kérni ettől az embertől és remélem meg tud nekem bocsájtani.Ragozhatnám még,de fölösleges.Ebben a pár sorban bízom,hogy talán ment valamit a helyzetemen.(Remélem elolvasod és megtudjuk beszélni ezt a dolgot.)Magadra ismersz biztos vagyok benne:)

ui: Nincs kommenthatár,de azért jól esne pár vélemény,hogy tanulhassak belőle...

XOXO.A.C