Help us mom!!!

Kivételesen megvagyok elégedve magammal.Nagyon köszönöm nektek a sok kommentet és remélem,hogy ezentúl is kapok majd visszajelzéseket.Köszönöm szépen Barbinak a rengeteg ötletet és inspirációt.Nagyon szeretem és remélem érzi is.:)
ui: Úgy gondoltam ideje kicsit emelni már a 41. fejezetnél a kommentek számát szóval...+5 komi és hozom  a következő részt:)


41.fejezet
Ez életem legkínosabb estélye.Eddig se nagyon élveztem amikor apunak bemutattam a pasijaim hát még most amikor egy sztár a bizonyos "férj jelölt" ahogy a nagyim mondaná.Miután az ősök rajtakaptak minket ahogy Roxanne erkélyén nagyban élvezzük egymás társaságát szépen szólva letessékeltek minket a nappaliba és jelenleg ott tartunk,hogy a két apuka szemben ül velünk a kanapén mi pedig a földön mint a heringek egymás mellett.
-Tehát,remélem tudjátok,hogy a lányaink a szemünk fényei és nem szeretnénk ha egyetlen egyszer is bajuk esne érthető.-fenyegetőzött Roxanne apukája.
-Apa!Nem vagyunk már gyerekek.Tudunk vigyázni magunkra.-mondta Roxi.
-Igen és ha eddig se esett semmi bajunk ezentúl sem fog.-helyeseltem.
-Mike én nem tudom te,hogy vagy vele,de hiszek nekik.-fordult apu Roxi apukájához.-Csak egy valami.Tom hány éves is vagy?
-20!-vágtam rá gyorsan mielőtt még a kérdezett személy válaszolt volna.
Nem túl szerencsés ha megtudná,hogy Tom 24 éves.Toronyba záratna mint Rapunzelt a szülei.
-Öm,ja 20 éves vagyok.-vakargatta zavartan a tarkóját drága barátom.
-És te?-nézett apu Nathanre aki az ijedségtől egy szót sem tudott kimondani ezért Roxi tolmácsolta.
-19 mint én.-mosolygott Roxi.-De a srácok épp indulni készültek.Ugye?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Ne olyan sietősen urak.-szólt utánunk apu.-A leányok felmennek aludni mi pedig elbeszélgetünk még veletek.
Mivel ilyen helyzetekben nem érdemes szembeszállni apuval inkább lehajtott fejjel elindultunk a lépcső felé.Eltudom képzelni milyen kínos kérdésekkel bombázzák majd őket.

Természetesen se Roxinak se nekem nem volt kedvünk aludni egy ilyen este után.Rossz kislányokhoz hasonlóan meghúztuk magunkat a lépcsőfordulóban és figyelmesen hallgatóztunk.
-Hallod apud mióta tud angolul?-kérdezte Roxanne döbbenten megtörve a csendet kettőnk között.
-Hidd el én is most tudtam meg,hogy beszél angolul.Méghozzá elég jól.-válaszoltam.
Talán mégsem volt jó ötlet végighallgatni ahogy az ősök faggatják a fiúkat.Nem szívesen hallottam volna arra a választ,hogy Roxi és Nathan hányszor szexelnek egy héten.Egyrészt mert nem rám tartozik(se apámra),másrészt meg szegény Nathan eléggé szar lehet beszámolni a barátnőd apjának,hogy hányszor keféltek.

Hajnali kettő felé a srácok szerencsére épségben hazamentek mi pedig végre felmehettünk aludni.

***

Borzalmas volt újra vissza csöppenni az unalmas hétköznapokba.Beletörődtem,hogy fel kell kelnem úgyhogy kikapcsoltam az irritáló vekkert és elkezdtem készülődni.Tanácstalanul sétálgattam a polcok és szekrények között mivel fogalmam sem volt mit vehetnék fel.Végtelennek tűnő keresgélés után végre megtaláltam a tökéletes ruhát.Beszáguldottam a fürdőbe egy gyors sminkelés és hajcsinálás erejéig majd összeszedtem a cuccaim és lerohantam a nappaliba megvárni Roxit.Szerencsémre nem kelletett sokat várnom mert a lépcsőnél összefutottunk.Nem tudom hogyan de ez a csaj mindig észvesztően jól néz ki.Esküszöm divattanácsokat fogok tőle kérni.

-Jó reggelt.-mosolyogtam.

-Neked is.-mosolygott viszont.-Ugye most nem magassarkú van rajtad?

-Roxanne az már régen volt.És azóta megtanultam,hogy nem borítjuk nyakon a vendégeket.

-Ügyes kislány.

Viszonylag gyorsan beértünk a kávézóba ami hozzánk képest olimpiai teljesítmény.Már szinte el is felejtettem mi merre van olyan régen voltam a kávézóban. Szokás szerint Scarlett az asztalokat törölgette és a székeket rakosgatta ide oda.

-Scarlett!!!-Roxival mint az örültek úgy ugrottunk kedvenc főnökünk nyakába.

-Nahát lányok!Épp időben érkeztetek az asztalok törölgetéséhez.-jellemző.Amint beérünk a hogy vagytok,mi van veletek vagy a remélem jól teltek az ünnepek helyett kellemes asztaltörölgetést szöveget kapjuk.

-Mi is örülünk,hogy újra látunk.-nevettünk Roxival majd nekiláttunk a munkának.

A Starbucksban nem változott semmi. Scarlett még mindig ide oda rohangál,a kávézó színültig tele,mi pedig unottan szolgájuk ki a kedves vendégeket. Kb. 10 óra felé egyszer csak Nareesha bukkant fel a pult mögött.

-Nareesha hát te?-néztem rá döbbenten.-Nem úgy volt,hogy dolgozol?

-De igen,csak egy kis szünetet tartok és bejöttem megnézni a lányaimat,hogy megy nekik a munka?!

-Hát remekül.Roxi a raktárban pakolgat valamit,Renee meg próbálja nem pofon vágni a bunkó vendégeket.

-Na ez egész jó.Amúgy mi történt tegnap este?Siva mesélte,hogy Tom és Nathan úgy mentek haza mint akiket egy terrorista csoport tartott fogva.

-Te jó ég.-mondtam a fejemet fogva.-Tudod apukáink voltak olyan kedvesek,hogy meglátogattak minket és hát nem gyengén kifaggatták a fiúkat,hogy milyen is az életünk.

-Szia Nareesha.-jelent meg hirtelen Roxi.

-Szia drága.-köszönt viszont Nareesha.-De ennyire szigorúak vagy miért?

-Hát igen.Meg hát persze mi vagyunk apuci pici lányai.-mondtam.

Kis beszélgetésünket Nareeshaval a már annyit emlegetett apukáink zavarták meg.Legszívesebben elbújtam volna,hogy még véletlenül se vegyenek észre,de nem volt ilyen szerencsém.

-Ashley,Roxanne otthon hagytátok az uzsitokat.-vigyorgott apu a kezében lógó szendvicses zacskóval.

Istenem meddig kell még ezt elviselnem?Jó persze imádom aput,de van egy olyan érzésem,hogy direkt éget le mindenki előtt.Amint lesz időm felhívom anyut és hazaküldetem innen őket.

-Apu ez már nem a gimi.Ide nem szokás uzsit hozni és ha nem tűnt volna fel ez egy kávézó ahol kaját is árulnak.-oktatta ki őket Roxanne.-És ha nem haragszotok nekünk itt dolgozni kell szóval viszont látásra otthon.

-Na,de Roxanne mi ütött beléd?-értetlenkedtek apáink.

-Semmi,na sziasztok otthon találkozunk.-kilökdöste őket a kávézóból és becsapta az ajtót.

Ezek szerint nem csak nekem mentek az agyamra.A pultnál ülő Nareeshának már a könnyei folytak a nevetéstől.

-Ne merj röhögni.-mondtam fenyegetően.

-Nyugi legalább sikerült levideóznom és megtudom mutatni a fiúknak.-vigyorgott önelégülten.

Ennek a mondatnak köszönhetően kikaptam Nareesha kezéből a telefont és nekiláttam az Ashley fajta fenyegetőzésnek.

-Ha megmered mutatni nekik hülyére verlek egy okos telefonnal világos?

-Én meg okosra verlek egy hülye telefonnal.Rád férne.-vágott vissza.-De mielőtt még tovább bonyolódna a vita lépek drágáim.Páá!

Nareesha látogatása feldobta a napunkat és hál' istennek kevésbé hulla fáradtan értünk haza.Szerencsénkre a két vaskalapos már a vendégszobában pihentek tehát végre jutott egy kis idő magunkra is.Személy szerint én engedtem egy hatalmas kád forró vizet és elmerültem benne.

-Ash ezzel kezdenünk kell valamit.-rontott be a fürdőbe a frászt hozva rám Roxanne,miközben nagyban vetkőzött le és helyet foglalt mellettem a kádban.

-Végül is csatlakozz nyugodtan.-mondtam.

-Ha még egy napot el kell töltenem apuékkal meghalok.-folytatta panaszkodását ügyet sem vetve a kijelentésemre.

-Úgy fest jobb lesz ha felhívjuk anyut és segítségért fohászkodunk.

-Zseni vagy.

Felvettem a földön heverő telefonomat és kikerestem anyu számát.Szerencsére fel is vette.

-Szia kicsim.-szólt bele kicsattanó hanggal.

-Szia anyu.Figyelj lenne itt egy kis probléma.

-Had tippeljek..Apáitok?

-Igen és már totál kiszippantják minden energiánkat.-szólt közbe Roxi.

-Lányok nyugalom már csak két nap és haza jönnek.-nyugtatott minket.

-De anya egy óra is kényszer szenvedés velük.-siránkoztam.

-Tudom kicsim én már 18 éve viselem el.De nyugalom drágáim ezt a két napot bírjátok ki valahogy.Rendben?

-Oké.-mondtuk egyszerre.

-Most viszont szép álmokat sziasztok.-mielőtt még válaszolhattunk volna le is tette.

Valamivel megkönnyebbültünk,hogy már csak két nap,de attól még ugyan úgy el kell viselnünk őket.A telefonálás után meguntuk a pancsolást és törölközőbe csavarva elhagytuk a fürdőmet.Óriási ölelések után bementem a szobámba és előkotortam a pizsimet.Lehet nem ártana egy kis rendet tartanom mert ennek a kupinak az lesz a vége,hogy a fejemet sem fogom találni.

Bebújtam az ágyba Leó és a telefonom társaságában és bekapcsoltam a TV-t.Valami idióta mese ment úgyhogy inkább átkapcsoltam egy foci meccsre.A Bolton Wanderers játszott a Manchester ellen.Erről eszembe jutott Tom akivel ma még nem is beszéltem.Mintha valami isteni jel megcsapta volna Tomot ugyanis sms-em jött.Izgatottan nyúltam a telefonom után ami folyamatosan csengett.Annyira édes üzenetet kaptam,hogy hirtelen sírni tudtam volna.Nem bírtam ki muszáj volt posztolnom Twitterre.

@AshClarks: Hihetetlen mennyire imádom:) @TomTheWanted

Az üzenetnek köszönhetően sikerült mosolyogva elaludnom ami csak is arra utal,hogy szép álmom lesz.