Irány a magány

Nos hát ismételten itt az új részecske.Tudom eléggé lehangoló lett,de most sötét felhők köszöntenek ránk,de minden felhőn túl van egy szivárvány.:) Oké ez egy kissé furcsán hangzott,de sebaj.Köszönöm Barbinak a tökéletes hétvégét mert nélküle ez a rész nem született volna meg.És ezúton köszönöm a hiperszuper fejlécet amit csinált nekem.Reménykedem benn,hogy ez a rész is olyan lett,hogy tetszeni fog.
ui:+5 komi és köviiiiii réééész!:)NA Pá!<3


45.fejezet
"Három hét telt el azóta amióta elmentetek és minden életet,boldogságot magatokkal vittetek.A napjaink egybe folynak és azt sem tudjuk kik vagyunk.Természetesen az élet megy tovább és nekem a KRESZ vizsgára kell koncentrálnom,ha már Scarlett megadta nekem a lehetőséget,hogy ameddig tart nem kell dolgoznom.Miután elmentetek Reneenek köszönhetően istenesen segg részegre ittuk magunkat,hogy elkergessük a depressziós érzést.Az előnye az volt,hogy rájöttünk Roxanne hihetetlen hanggal bír és ennek következtében a lányokkal úgy döntöttünk elindítjuk az X-faktorban.Jelenleg éppen az első meghallgatásra igyekszünk,elég kemény gyomorideggel.Örülök mert legalább van ami eltereli a gondolataim arról,hogy eltűntetek.Tudom,hogy rengeteg dolgotok van és Tom is épp ezért nem válaszol az üzeneteimre,de jó lenne hallani felőletek."
134.levél kézbesítve jaymguness@gmail.com címre.Minden egyes percben amikor csak tudok írok nekik.A 134.levélből 134. levél megválaszolatlan.Twitteren utoljára három hete twitteltek amikor megérkeztek Amerikába.
-Forduljunk vissza.Én ezt nem tudom megcsinálni.-hadarta Roxanne továbbra is kitartóan amióta beszálltunk a taxiba.
-Ha nem tudnád megcsinálni,nem töltöttük volna ki helyetted a jelentkezési lapot.-dünnyögte Nareesha tekintetét le sem véve a telefonjáról.
-Nyugi nem lesz semmi gáz.Ha megígéred,hogy minden tökéletesen fog menni este megünnepeljük egy pár pohár koktéllal.-vigyorgott biztatóan Renee.
-Ashley köztünk vagy még?-lóbálta előttem kezét Roxi mint egy idióta.
-Ha nem hagyod abba két másodpercen belül a hadonászást,te leszel az aki eltávozik tőlünk.-fenyegettem.

Életemben nem láttam még ennyi embert egy helyen.Én megértem,hogy mindenki ideges,de attól még nem kell fejvesztve rohangálni a nagy tömeg között.Mint ahogyan igazi nőkhöz méltó,szépen lassan odasétáltunk az információs pulthoz és leadtuk Roxanne adatait.Megkapta a számát és már nem volt más dolgunk mint várni és várni és várni.

-Jó estét.-haladt a színpad közepe felé Roxi.Nem volt túl előnyös,hogy egy 42x56-os képernyőn kellett néznünk Roxi nagy pillanatát.
-Szia,helló.-köszöntötte a zsűri.-Ki vagy és honnan jöttél?
-Roxanne West vagyok,Londonból érkeztem,19 éves vagyok és hát ennyi.-motyogta zavartan.
-És kikkel érkeztél hozzánk?-érdeklődött az egyik zsűritag.
-A három barátnőm kísért el.
-És milyen számmal érkeztél?
-Legyen az titok.-mosolygott.
-Akkor had halljuk.
Roxanne párszor nagy levegőt vett majd belekezdett a titok kiéneklésébe.

/tudom nem az angliai X-faktor,de a kezdetekben ez még tökéletesen megteszi/

Úgy szorítottam Renee és Nareesha kezét,hogy szegényeknek már a vérkeringése teljesen leállt.Olyan büszke voltam a barátnőmre mint még soha.Rájöttem,hogy Roxi már nem a barátom,Ő a testvérem.Az életemet adnám érte és ha valaha is megszakadna vele a kapcsolatom belepusztulnék.Ő az az ember akire a legjobban felnézek.Nála erősebb és kitartóbb ember nincsen a Földön.Minden egyes nap hálát adok Istennek azért,hogy megismerhettem.Kis gondolkodásomból kicsöppenve észrevettem,hogy már a szavazásnál járunk.Izzadt a tenyerem,görcsölt a gyomrom,remegett minden porcikám.Az izgalom összes jele egyértelműen kimutatható volt rajtam.
-Szerintem mindannyian egy a véleményünk,úgyhogy háromra..egy..kettő..három..IGEEEN!!-fel sem fogtam mi történt.Ha én ennyire sokkos állapotba kerültem vajon Roxanne milyen állapotban lehet.Időm sem volt ezen morfondírozni mert említett lánykánk már a nyakunkban volt.Nem gondoltam volna,hogy miután a srácok kitépik minden életerőmet távozásukkal,valaha leszek még boldog.

"Roxanne tovább jutott.Nagyon büszkék vagyunk rá.Hihetetlen,hogy eddig észre sem vettük milyen különleges tehetsége van.Olyan hülye voltam,hogy nem figyeltem fel erre hamarabb.Kérlek adjatok magatokról valami életjelet,hogy ti is örültök a sikerének.Nagyon gyorsan telik ez a nap.Már este hét óra és úgy érzem ez a napom nem tartalmazott semmit a délutánon kívül.Üres lettem.Szükségem van rátok.Legalább csak olvasd el az emailom és válaszolj rá.Nélkületek nincs életem.Elvesztem"
135.levél kézbesítve és még mindig semmi életjel.

***

"Négy hét telt el a válogatás óta.Most van Február 15.-e.De nem is értem miért mondom amikor úgy is tudod.Renee visszament modellkedni a Victoria's Secret-hez mert nem bírta az unalmas pincérmunkát.Hárman maradtunk ebben a hatalmas házban.Ma este lesz az első élő show-ja Roxannenak és innentől kezdve nem látom többet majd csak,ha vége a versenynek ugyanis szerződést kötött,hogy nem hagyhatja el a házat ameddig a műsor tart.Nareesha pedig a 23 óra 45 perckor induló repülővel utazik Milánóba az új cipőkollekcióját bemutatni.Szóval most már végleg egyedül maradtam.Vagyis nem mert Leó ott lesz és így jut egy kis időm végre foglalkozni vele.Megpróbáltam minél elviselhetőbbre kicsípni magam,hogy még véletlenül se égessem le az új sztárpalántánkat.Tudom,hogy nem fogod elolvasni az üzenetem,de azért lélekben legyetek vele mert szüksége van a biztatásra."

209.levél kézbesítve,0 megválaszolt.

-Minden a legnagyobb rendben van Ash,ne stresszelj ezen.-nyugtatott Nunu.-Próbáld átadni magad az estének kérlek.Jó?

-Jó.-vettem egy hatalmas lélegzetet és egy mosoly félét festettem az arcomra.

Egész hamar megérkeztünk a helyszínre,és el is foglaltuk a helyünket az első sorban.Ilyen közelről még az izzadságukat is érzeni a fellépőknek.

A könnyeimmel kellett küszködnöm mikor véget ért a produkció.Libabőrös lettem minden kieresztett hangnál és a szívem úgy dobogott,hogy csodálom,hogy a helyén van még.Részemről tökéletes dalválasztásnak tűnik mivel Roxi mindig is felnézett Michael Jacksonra.Örömömben olyan erőteljesen tapsoltam,hogy véraláfutásos lett a tenyerem.De megérte.

"Az elő show kipipálva.Mindennél büszkébb vagyok Roxira.A show után nagy nehezen átverekedtük magunkat Nareeshával a tömegen és jó alaposan lebombáztuk a dicséreteinkkel.Szegény jól megsirattuk,de persze ezek mind örömkönnyek voltak. Roxi megnyugtatott minket,hogy azért a szeretteinek üzenhet és így tudja majd velem meg mindenkivel tartani a kapcsolatot.Végre valami pozitívum.Sajnos nem túl sok időnk volt mert Nareeshának indult a gépe,ezért hamar leléptünk.Kikísértem a reptérre majd visszabattyogtam hozzátok,rendet raktam,hogy azért ne kupisan álljon a ház,összepakoltam a cuccaim,megfogtam Tom ágyneműjét,hogy valami belőle velem legyen ezalatt a három hónap alatt,majd Leóval visszaköltöztem a házunkba.Nem vagyok egy félős lány,de eléggé parás egyedül lenni egy kétszintes házban."
Kézbesítés kész.Megválaszol levelek száma:nulla.
-Tényleg olyan nehéz lenne legalább egyetlen egyszer megnyitni azt a nyüves Gmail-t?-mondtam magamban.-Inkább harapjunk valamit.
Kimásztam a pokrócom alól,majd Leóval a kezemben kajafelfedezésre indultam.A hatalmas nekiindulásból két szelet pirítósig jutottam.Vagyis inkább egyig ugyanis Leóval természetesen megosztoztunk rajta.Hajnali háromkor támadt egy olyan elhatározásom,hogy el kéne menni fürdeni meg rendbe tenni magam.Felszenvedtem magam a fürdőbe és egy fél-háromnegyed óra múlva kiszenvedtem magam.Felvettem az imádni való Snoopy-s pizsimet és bedőltem az ágyba.Egy ilyen eseménydús nap után nem csodálkozom,hogy fél perc alatt képes voltam elaludni.