Kitartás.

Nos mielőtt még belecsapnánk a közepébe gyors váltást intézünk.Az egész annyi,hogy remélhetőleg az utolsó változás...Ashley Clarks mostantól Jade lesz,Roxanne pedig Perrye a Little Mixből:)Hát röviden ennyi.

Roxanne West

Ashley Calrks

46.fejezet
"Ez életem legjobb napja.Letelt végre ez a rémálomhoz hasonló három hónap.Egész héten csak a Twittereteket bámultam és vártam,hogy kiírjátok azt a bizonyos szót.És csodák csodájára ma reggel kiírtátok.Szóval most már minden egy varázsütésre helyrerázódott.Itthon egy két dolog megváltozott.Például az,hogy szegény Leónak csúnya véget vetettem.Csóri bemászott a szennyes kosárba én meg nem vettem észre és kimostam.De ügyesen megoldottam mert beletettem egy zacskóba és eltemettem a kertben,de legalább tisztán halt meg.Mivel Ashley Clarks nem élhet kutya nélkül ezért bementem egy menhelyre ahol befogadtam egy bernáthegyit és egy törpe pit bull-t.Halál cukik szóval kárpótolva vagyok. Roxanne is végre haza jött ugyanis harmadik helyen végzett az X-Faktorban.Hamarosan elkészül az első videó klipje úgyhogy szépen lassan kúszik felfele a karriere. Renee és Nareesha is itthon vannak már,de találkozni nem nagyon tudtunk mivel mindenki gőzerővel dolgozik.És igen sikerült a KRESZ vizsgám és megvan a jogsim,most már csak a megígért autóra várok. Scarlett boldog volt,hogy Renee,Roxanne és én visszamentünk dolgozni mert a Starbucks a csőd szélén állt.Szóval most már minden oké lett.Igyekezzetek haza mert nagyon hiányoztok."
400. levél kézbesítve,0 megválaszolt. De most már ez nem okoz szívfájdalmat mivel viszont láthatom a családom és a barátomat.
-Gyere már friss jogsis induljunk mert elkésünk!-kiabált rám Renee az előszobából.
-Attól még,hogy jogsim van kocsim nincsen.-próbáltam célzó hangsúlyt fektetni a mondatomra.
-Ne izguljál drágám már csak napok kérdése és meglesz a kocsid.-vigyorgott Roxi a táskájában matatva.

Mintha mindenkit kicseréltek volna.A kávézóba vezető utat úgy röhögtük végig mint akik vicces cigit szívtak.Feltöltött minket,hogy újra visszaköltöztünk a srácok házába és végre minden helyreállt. Valahogy sikerült újra visszacsöppenni abba az életbe amit megálmodtam magamnak.Annyira felpörgetett a tudat,hogy a fiúk jönnek haza,hogy csak úgy cikáztam az asztalok között.Még az sem tudott leállítani,hogy olyan magas a cipőm sarka,hogy Sivánál is magasabb vagyok.
-Helló lányok.-toppant be pontban háromkor Nareesha.-Kaphatok egy jegeskávét?
-Te képes vagy ilyen hidegben jegeskávét inni?-néztem rá döbbenten.
-A meleg kávétól mindig elálmosodom és most egy forradalmian új cipő tervezésén vagyok szóval kell a lendület.
-És meddig tart ez a forradalmi alkotás?-érdeklődött Roxanne.
-Hát addig ameddig nem hagy el az ichletem.-mosolygott Nunu.
-Akkor jó lenne ha olyan hat-hét felé elhagyna mert kb úgy érkeznek a fiúk.3,50 lesz.-nyújtotta át a rendelést Renee.
-Rendben.Megpróbálok nem kilenckor odaérni,de akkor rohanok is.-felkapta a táskáját és kirobogott a kávéházból.

Ahogy Nareesha megígérte sikerült neki nem kilenckor megérkezni.Sőt még előbb hazaért mint mi.A ma esti vacsorafőzést Roxanne vállalta.Nem akarok bunkó lenni,de a legutóbbi főzésénél az ügyeleten kötöttünk ki.És nem ő volt az aki megsérült hanem én.
-Roxi biztos nem kell segítség?-dugtam be a fejem a konyhaajtón.
-Nem!Megoldom csak te maradj távol a konyhától.-nevetett.
Válaszadásom megakadályozta a telefonom csengése.
-Igen?!
-Szia apróság.-nem hittem a fülemnek.Azt se tudtam hol vagyok.
-El se hiszem,hogy tényleg te vagy az.Úristen ilyen nincsen.-dadogtam össze vissza mint egy hülye.
-Hát pedig el kell hinned mert pár utca és otthon vagyunk.-Tom hangja teljesen elbűvölt.Olyan volt mintha most találkoztunk volna először.
-Oké.Oké.Oké.Istenem oké.Basszus nem hiszem el,hogy ez mind a valóság.-szavaimon Tom csak röhögött mint egy hülye.Le sem tettem a telefont a kocsi már leparkolt a ház előtt.
-Itt vannak.-kiabáltam és kirohantam az ajtón.Tom szállt ki elsőnek a kocsiból és én egyből a nyakába ugrottam.Sírni tudtam volna annyira örültem mindenkinek.Ezt a napot nem ronthatja el semmi az ég világon.Tom lerohanása után körbeölelgettem mindenkit még Big Kevet is.Betereltük a fiúkat a lakásba majd letámadtuk őket a kérdéseinkkel.
-Mi az istenért nem tudtatok egy emailre,telefonra,sms-re,twittre válaszolni?-szegezte kérdését a fiúknak Renee.
-Fogalmatok nincsen róla mint mentünk mindannyian keresztül.Legfőképpen Ash.Mert engem az X-Faktor,Reneet a modellkedés,Nareeshat Milánó foglalta le,de Ash itthon volt három hónapig és lassan már az őrület szélén állt.-osztotta ki őket Roanne.-És még a pasim sem volt képes érdeklődni a barátnője után aki egy showműsorban versenyzik.
-Elég legyen!-csillapított le mindenkit Siva.-Úgy mentünk el innen,hogy azt kértük tőletek éljetek úgy mintha nem is ismernénk egymást.És ti nem voltatok képesek erre.Azt hiszitek nekünk olyan könnyű volt ez a három hónap?Jay lerágta könyékig a kezeit Ashley szívszorító levelei miatt,Nathan úgy nézte minden szombaton az X-Faktort mint egy öt éves a Micimackót és az adás alatt vagy ezer sms-t küldött,Tom naponta egy doboz cigit elszívott,hogy megállja a válaszolást Ashleynek,Max a szabadidejében inkább aludt,hogy ne gondoljon Reneere,én meg sms-eket küldözgettem magamnak mintha Nununak küldeném és válaszoltam rá.Nektek akartunk csak jót.
-Komolyan így akartatok jót nekünk?Ezerszer könnyebb lett volna ha legalább egy rohadt üzenetre válaszoltok.-kapcsolódtam be a vitába.

*Jay szemszöge*
-Nem hiszem el,hogy hazaérünk három hónap után és már a vita meg az elő pillanatban.-kiabáltam.
A vita kellős közepébe a csengő csapott bele.Mivel én álltam az ajtóhoz legközelebb nekem kellett emberhez méltó hangnemben ajtót nyitni.
-Miranda??!-nem néztem volna most tükörbe mert az arckifejezésem eléggé visszataszító lehetett.-Mit keresel te itt?
Miranda kezében egy hatalmas táska volt és egy mozgó valami.Pár másodperc kellett mire rájöttem,hogy ez a mozgó valami egy gyerek.Méghozzá egy nagyjából három hónapos gyerek.De minek jön ide egy gyerekkel ?
-Beengedsz vagy mondjam el miért jöttem idáig egészen Glasgowból idekint mínusz tíz fokban?
-Nem,persze gyere be.-a többiek döbbenten néztek rám ki ez a szőke lány aki a kezében egy gyerekkel engem keres.
-Jay mi ez?-kérdezte Nathan.
-Hát azt szeretném tudni én is.-fordultam Miranda felé.
-Jobb lenne ezt négyszemközt megbeszélni.
-Nekem mindegy.-vontam meg a vállam.
-Add csak ide megfogom addig a picit ameddig megbeszélitek a dolgokat.-nyúlt a babáért Ashley.
Bevezettem Mirandát a konyhába és kérdően néztem rá.
-Szóval mi ez a hirtelen felbukkanás?
-Noah a te gyereked.
-Mi?Az lehetetlen.Hiszen egy éjszaka volt semmi több és akkor is védekeztünk.Soha nem fekszem le senkivel gumi nélkül.Ez valami vicc?-akadtam ki.
-Ne haragudj,de ez nem vicc.Hidd el én sem akartam ezt a gyereket,de nem tudok mit csinálni.Az anyám beteg,nekem dolgoznom kell és a gyereket meg nem tudom hova tenni.
-De nem tőlem van.Biztos,hogy nem.Sőt holnap felhívom az orvosomat és csináltatok egy apasági tesztet.Nem sózol rám egy olyan gyereket aki nem is az enyém.Ráadásul meg tudod milyen az életem és nem tudom vállalni a felelősséget érte.Mit csináljak vigyem magammal a koncertekre?
-Hát majd ameddig te koncerten vagy a lányok vigyáznak rá.Amint láttam igen segítőkészek.Bocs,de jelenleg semmi más megoldást nem találtam.Legalább ameddig az apasági teszt ki nem derül addig viseld gondját.Ha kiderül,hogy nem a tiéd eltűnök esküszöm.Kérlek.
-Jó most úgy is pár hétig nem megyünk nagyon sehova,akkor vigyázok rá,de ne éld bele magad,hogy eljátszom neked a tökéletes apukát.
-Köszönöm.Itt vannak a gyerek cuccai benne egy papírral mit,hogyan kell adni neki.Majd jelentkezem.-kezembe nyomta a táskát és kiment.

*Ashley szemszöge*
Baromira édes ez a kisbaba.Míg Jay a lánnyal beszélgetett a lányokkal kiéltük rajta az összes anyai szeretetünket.Ez a nap tele van érzelmi hullámokkal.Pár perccel ezelőtt még szét üvöltöztük a fejünket most meg már szent a béke és mindenki ölelget mindenkit.
-Srácok egy pár napig muszáj vigyáznunk erre a valamire.-lépett ki a konyhából Jay.
-Jay ez egy gyerek és nem egy valami.-oktatta ki Nathan.-De mi közöd van ehhez a gyerekhez és ki volt ez a dögös csajszi?-erre a mondatra Roxanne akkora taslit adott Nathannek,hogy majdnem leszakadt a feje.
-Lehet,hogy kicsit a tél alatt meghíztam és van rajtam egy két fölösleges kiló,de attól még barátnőd vagyok.
-Tudom én és az is maradsz örökre.-Nathan derékon ragadta barátnőjét és megcsókolta.
-Ez most komoly,hogy egy olyan gyerekre kell vigyáznunk akihez lehet,hogy semmi közöd nincs?-faggatózott Renee.-És mégis,hogy gondolja ez a fruska,hogy mi csak úgy vigyázunk a gyerekére.Alig van valami szabadidőnk ráadásul most jöttetek haza három hónap után.
-Renee!Én is annyit tudok amennyit te erről a gyerekről.Holnap felhívom az orvosom és megcsináltatom az apasági tesztet addig ameddig az eredmény meg nem jön vigyázunk rá.Mi mást tudnánk csinálni?-szólt rá Jay.-Ha van ötleted mondjad.
-Nekem mindegy mit csinálsz,de rám ne számíts mert én rühellem a gyerekeket főleg az ilyen kicsiket szóval engem hagyjatok ki ebből.-hát igen.Renee nem az a fajta aki részt vesz a családi problémák megoldásában.Így hát fogta magát és felment az emeletre,Max meg természetesen utána.
-Figyelj Jay.Ne aggódj megoldjuk ezt is.-nyugtatta Siva.-A lányok értenek az ilyenhez mi meg maximum tanulunk tőlük.
-Erre való a család.-mosolyogtam.
-Amúgy mi a neve ennek a drágának?-kérdezte Nunu a babát pátyolgatva.
-Noah.-felelte Jay.-Köszönöm,hogy segítetek nekem,de most inkább a "gyerekemmel" felmegyek és lefekszem mert baromi fáradt vagyok.
-De ne már!Mi lesz a kajával amit csak a ti kedvetekért főztem.-csattant fel Roxi.-Baszki a kaja.
Roxanne-l berohantunk a konyhába ahol a füstjelző már ezerrel vinnyogott.Minden ami a sütőben volt,vagy a gázon szó szerint porrá égett.
-Én kérdeztem,hogy ne segítsek e?!-védekeztem.
-Legalább teljesen bebizonyosodott,hogy nem tudok főzni.Ez van.-vállat vont és ott hagyott mindent a konyhában.Ezután a nap után már nekem se sok kedvem volt elmosogatni úgyhogy lekapcsoltam a földszinten az összes villanyt majd Big és Röfi kíséretében felmentem a szobánkba.

*Renee szemszöge*
Nem értem miért kéne nekem ezt a gyereket össze vissza szeretgetni.Hogyan vágjak hozzá jó képet amikor gyakorlatilag most kaptam vissza a pasimat és még egy percet se tudtam nyugodtan eltölteni vele.Olyan ez a helyzet mint egy rosszul felhelyezett tampon.Kényelmetlen és elviselhetetlen.
-Ne legyél már ilyen feszült.-döntött hátra az ágyon Max.
-De hogyan ne legyek feszült amikor Jay egy éjszakás kalandjai miatt azt hiszik,hogy óvoda vagyunk.
-Úgy csinálsz mintha ez minden napos lenne.Inkább engedd,hogy csodás estét varázsoljak neked.-elkezdte csókolgatni a nyakamat,majd valahogy a pólóm és a nadrágom is lekerült rólam.Egyszerűen imádom ezt az embert.

Hát itt az új rész amit már egy ideje hoznom kellett volna.Remélem kárpótol titeket,hogy ilyen jó hosszú lett.Komizzatok és hozom a folytatást.
ui:+5 komi és kövi rész...:)