Kínos helyzetek

Tudom,tudom nem lett olyan hosszú mint a többi fejezet és nem is lett olyan izgalommal teli.De hát minden blogba kellenek unalmas részek is.Néhány napja átléptem a +4000 oldalmegjelenítést amit nagyon köszönök nektek.A kedves visszajelzések is baromi jól esnek köszönöm:)Csak így tovább a kommentekkel,ismételt köszönet.Remélem az olvasható fejezett lett:D
ui:+3 komment és hozom a következőt(megpróbálom nem hónapok múlva hozni).

40.fejezet
Ez életem legszarabb másnapos másnapja.A fejem majd' szét szakad a fájdalomtól erre édes apukám bejelenti,hogy a legjobb barátnőm,úgy szint apukájával meglátogatnak minket.Ráadásul egyikük sem az a fajta aki szívesen nézi ahogy a pici lánya egy öt tagú FIÚ bandával él együtt.Tehát próbálj meg úgy beszélgetni a 8 hónapja nem látott apáddal,hogy egy szót sem szólsz arról,hogy van egy sztár pasid,kb. pár hónapja elraboltak,közben ez a sztár pasi megcsalt téged,és konkrétan hulla részeg voltál az éjjel.Mindez egyenlő a lehetetlennel.
-Lányok,hát meséljetek az öregeiteknek.Mi a helyzet?Munka,hogy megy?Ja és Ashley neked nem szőke hajad volt régebben?-faggatózott Roxi apukája kettőnket fürkészve.
-De igen szőke hajam volt csak meguntam.-mosolyogtam.-Viszont a kérdésekre visszatérve minden a legnagyobb rendben van.Holnap már mennünk is kell dolgozni.
-Igen szóval sajnos nem tudunk sokáig beszélgetni.-mondta Roxi kicsit sem feltűnő " kopjatok már le" nézéssel.
-Roxanne!Még csak most jöttünk és te már is lelépnél?-emelte fel hangját Roxi apukája Roxannera.
-Ugyan már apuci.-vigyorgott Roxi.-Csak mondtam,hogy korán le kell feküdnünk.

Az a bizonyos kínos csend megint belopakodott közénk és csak négy érdeklődő szempárt éreztünk magunkon ahogy azt figyelik vajon mi/ki jár a fejünkben.Hát természetesen kik mások mint a srácok.Alig pár órája oszlott fel kis csapatunk már is úgy érzem mintha egy éve nem találkoztunk volna.A telefonom a folyton érkező sms-ket jelezte,gondolom a feladó nem más mint Tom.Ránéztem mellettem feszülten ücsörgő barátnőmre és a tekintete elárulta,hogy valahogy be kéne adni az ősöknek mi is a helyzet a pasikkal.
-Nos apu,apuci,apucikám.-mersztettem kiskutya szemeket kedves apámra.
-Ashley!Ne kerülgesd a forró kását mond meg mit szeretnél.-nézett rám szúrós szemekkel.
-Csak azt szeretné mondani mennyire örülünk,hogy itt vagytok.-egészített ki Roxi.
-Szerintem pasi van a dologban.-szólalt meg Roxi apukája.
-Nekem is ez az érzésem.-helyeselt apu.-Nyugalom lányok nincs abban semmi ha elmondjátok,hogy van valakitek.
Ha tudnák kik azok a valakik biztos más lenne a vélemény.Már bőven elmúltam 18 szóval gyakorlatilag felnőtt vagyok és dönthetek a saját életemről.Tehát nem vagyok köteles betartani a szobafogságot,ha az lenne a következmény.Talán egyenlőre elég lesz annyi,hogy van egy barátom és híres.Néha a kevesebb több.
-Na jó.Tényleg pasi van a dologban.-kezdtem bele mire Roxi halálos tekintettel meredt rám.-Méghozzá a The Wanted két tagja.
-Bizony.Az én párom Nathan Sykes és Ashley barátja pedig Thomas Parker.-mondta Roxi.
Izgatottan vártuk mi lesz erre a reakció.Minkét öreg nagy szemekkel néztek lányaikra akik szintén nagy szemekkel bámultak vissza.El se merem képzelni milyen kedves szavak keringhetnek apáink fejében.Ki az aki a lányomhoz merészel nyúlni?És mégis mikor akart nekem szólni,hogy a barátja egy híres sztár?Kerüljön csak a kezem közé az a kis nyavalyás.Elintézem,hogy soha többet még lábra állni se tudjon.És szinonimái.
-Hát lányok..-törte meg a csendet Roxanne apukája.-Rosszabbra számítottunk,de ez még egész elfogadható.
-Igen.Végül is már felnőtt emberek vagytok.-egészítette ki apu.
-Ha most tudnátok mekkora kő esett le szívünkről?!-nevetett Roxi.-De ha nem nagy baj mi elvonulnánk a csaj birodalomba.
-Semmi baj lányok menjetek csak.-ölelgettek meg minket majd nagy nehezen megengedték,hogy felmenjünk.

Gyors pancsolás,hajmosás,pizsama keresgélés után istennek hála eljött az a pillanat amikor letelepedek a gépem elé.Míg vártam,hogy beüzemeljen megnéztem a telefonom állapotát.Tom úgy látszik nagyon unatkozhatott mivel 62 üzenetet kaptam csak tőle. Mi sem természetesebb egyből posztoltam is Twittere.

@AshClarks:A pillanat amikor a pasid nem bír ki nélküled 4 órát sem <3 @TomTheWanted

*Roxanne szemszög*
Mázli,hogy amikor hazaértünk a laptopomat egyből feltettem tölteni mert különben most nem élvezhetném a modern technológia csodáit.Válaszolgattam pár üzenetre,és hát szokásomhoz híven posztoltam twitterre.

@RoxanneWest: Roxanne értelmes pillanatainak egyike.:D 

Még egy kicsit unalmasan böngésztem a Twitteket majd kikapcsoltam a gépem és elkezdtem bárányokat számolgatni az elalvás reményében.

Hajnali kettőig tartó forgolódás és bárányszámolgatás sem hozott álmot a szememre.Épp indultam volna át Ashley szobájába,hogy nem tud e segíteni elaludni amikor halk nevetések csapták meg a fülemet.Elsőnek betörőkre gyanakodtam,de utána megláttam egy Sykes és Parker alakot az erkélyemen.
-Ti meg mit csináltok itt?-léptem ki a hideg járólapra persze mezítláb.
-Csak nagyon hiányoztatok és gondoltuk meglátogatunk titeket.-vigyorgott Tom.-De én úgy emlékeztem ez Ashley szobája.
-Látod mondtam te ökör,hogy ez Roxanne szobája.-oktatta ki Nathan.
-Hát drágáim nem most kellett volna Rómeósat játszani ugyanis az ősök a szomszéd szobában alszanak.
-Mi ez a hangzavar?-csámpázott be kómás fejjel Ashley mire Tom egyenesen a karjai fogságába ejtette szegény lányt.
-Tomék úgy döntöttek,hogy kirándulnak egyet.-válaszoltam meg Ash kérdését.
-Most?-nézett rájuk döbbenten.
-Az érzelmeknek nem lehet parancsolni.-vigyorgott Nathan.
-Nem bizony.És ha most azonnal nem csókolsz meg a nyálam mély depresszióba fog esni a magány miatt.-panaszkodott Tom Ashleynek mire Ash szemforgatások után megcsókolta.
Nahtannel követtük a példájukat és mi is DNS-t cseréltünk.
-Mondtam,hogy nem bukunk le.-szólalt meg Nathan miután elég nyálat szerzett tőlem.
-Én abban nem lennék olyan biztos hölgyeim és uraim.....