Váratlan vendégek.

Azt hittétek mi,hogy ezt a blogom teljesen elhanyagolom?!Hát rosszul hittétek mert még mindig ez az első és kedvencem szóval hoztam az új részt:) Ismét egy hatalmas nagy köszönet Barbinak aki mondhatni,hogy ennek a blognak a második írója mert ha ő nincs akkor egyik fejezet sem születik meg.Köszönöm <3 És Eszter nagy örömére nem írtam semmilyen véleményt a fejezetről:D
ui:+3 komment és hozom a következőt.


39.fejezet
Mintha egy ágyúgolyót próbáltak volna beletuszkolni a fejembe,annyira hasított a fájdalom.Ha valaki megkérdezné mi a nevem nem tudnám neki megmondani.Az a baj az ivással,hogy másnap szinte a fél életedet elfelejted.Nagy nehezen rávettem magam,hogy kinyissam az összegyógyult szemeimet majd megpróbáltam felmérni a helyzetet.Egyet tudok.Nincsen rajtam ruha és Tom mellettem fekszik szóval nem hiszem,hogy este csak beszélgettünk.

Összeszedtem magam,felöltöztem majd letámolyogtam a nappaliba.Hihetetlen,hogy még másnaposan is én kelek fel először.Utam a konyhába vezetett,mert sürgősen szükségem volt egy pohár kávéra.Beletöltöttem a gőzölgő fekete löttyöt egy bögrébe és leültem a pulthoz,hogy kényelmesen eltudjam fogyasztani.
-Reggelt Ash.-lépett be az ajtón Siva.
-Neked is.-mosolyogtam rá.-Már bocs a kijelentésért,de hervasztóan nézel ki.Merre jártál az este?
-Ne szólj be oké?Az este Nareesha és Renee kitalálták,hogy menjünk be az erdőbe szedret szedni.Vágod?Télen.Szedret szedni.-háborgott.-Mi meg Maxel természetesen követtük őket és egész este szedret kerestünk és a sötétben az összes faág össze esküdött elennem és szétszabták a bőrömet.
-Amint látom jó hatással van rátok a pia.-nevettem.-Várj mindjárt adok egy krémet a sebeidre.
Felpattantam a székből és levettem a szekrény egyik polcáról azt a kis dobozt amiben az elsősegély cuccok voltak.
-Parancsolj.-odanyújtottam Sivanak a krémet majd visszaültem a helyemre.
-Életmentő vagy.-szorított magához.-Egyébként nagyon remélem,hogy nem kerültünk bele a hírekbe.Sokszor megesett már.
-Hát ahhoz,hogy ezt megtudjuk kénytelenek leszünk becsücsülni a tévé elé.-biccentettem fejemmel az ajtó felé majd mielőtt még Siva válaszolt volna elindultam a kanapéhoz.
Előkotortam a távirányítót és bekapcsoltam a készüléket.Pechünkre a reggeli hírek mentek és a műsorvezető pont a mi hatalmas partinkról számolt be.
-Úgy tűnik,hogy idén a celebek sem maradtak otthon szilveszterezni.A The Wanted és azok barátnői együtt töltötték az éjszakát ami valljuk be eléggé vadra sikeredett.-persze a háttérben mutogatták a botrányosnál botrányosabb képeket.Mint például az egyik bárban két lány öltáncot ad kedves Jay barátunknak,Reneeről rejtélyes módon eltűnt a ruha felső fele amit Max nagyban próbált kiélvezni ameddig lehet,Nathan pedig Roxi ruhája alatt "keresgél" valamit amit Roxi csókokkal viszonoz,és nem utolsó sorban Tom meg én épp egy üveg Jack Daniels-t próbálunk ellopni a pultostól.-Talán kis csapatunk még most is nagyban alszik vagy éppen a másnaposság ellen kúrálják magukat,de az biztos ha ezt a lányok szülei megtudják lesz ne mulass.-nevetett éles hangján a műsorvezető.-Most pedig maradjanak velünk mert...
Siva kikapta a kezemből a távirányítót majd gyorsan kikapcsolta a TV-t.Én csak üres tekintettel bámultam magam elé és próbáltam felfogni mi is történt ebben a pár percben.
-Még a végén kiderül,hogy a szeder szedés jó ötlet volt.-törte meg a csendet Siva.
-Hogy lehetek ekkora hülye.-kezdtem bele az önszidásba.-Mi van ha a szüleim is nézik otthon a híreket?
-Ashley!Ez Anglia az meg Magyarország.Nem valószínű,hogy a szüleid pont az angol híreket nézik.
-Nem ismered a szüleimet Seev.-mondtam.-Basszus!
-Mi az?
-Csörög a telefonom.
-És?-nézett rám felvont szemöldökkel.-Vedd fel.
-Végül is nem hiszem,hogy a rendőrség hív.-nevettem majd kihalásztam a zsebemből a telefonom.
Mikor ránéztem a kijelzőre sokkal rosszabb látvány fogadott minthogyha a rendőség hívna.Apu hívott.Remegő kezekkel elhúztam a kis zöld nyilat majd beleszóltam.
-Szia apu.-próbáltam nem másnapos hangon beszélni,de ez egy másnapos embertől elég nehéz.
-Szia kicsim.Hogy vagy?-éreztem a hangján,hogy ha elmondom hogy vagyok akkor egy kisebb fokú lecseszerintést fogok kapni.Tehát kénytelen voltam hazudni.
-Tökéletesen.Sőt virulok.-ránéztem Sivára aki már a földön fetrengett a röhögéstől és nekem sem kellett sok hogy rákezdjek a röhögésre.
-Csodálatos akkor remélem örülni fogsz neki,hogy ma meglátogatunk titeket Roxi apukájával.Már a reptéren vagyunk és olyan 4-5 felé megérkezünk hozzátok.
Most komolyan.Nem bírták volna ki,hogy legalább egy héttel később jöjjenek?!Pont akkor kell jönni amikor  totál másnapos vagyok és otthon a por meg minden ujjnyi vastagon áll?!
-Hát ez remek apa. Roxi is majd kicsattan az örömről.-utálok hazudni apának de ha muszáj akkor muszáj.-De most megyek és főzök valamit mire ideértek.Puszi.Szeretlek.
Mielőtt még válaszolt volna kinyomtam és rohantam az emeletre riadóztatni Roxannet,hogy vészhelyzet van.
-West ébredj hazamegyünk!-rontottam be a szobájukba amivel egy enyhe szívrohamot hoztam rájuk.
-Baszki Ash te még nem vagy józan vagy mi az istent csinálsz?-morgott rám Roxanne.
-Egy nap még hálás leszel nekem ezért és ez a nap ma van.
-Nyögd már ki,hogy mi van?-kiabálta Nathan.
-Édes kedves apuék ma meglátogatnak minket Londonban.És ha jól tudom akkor Roxi a apud sem tudja,hogy együtt vagy Nathannel,szóval szerintem baromi gyorsan szedjük össze magunkat és húzás haza.
-Azt a kutya fáját.-pattant ki az ágyból Roxi és indult is a bőröndökért.-Nath segíts és addig elmagyarázok mindent.

Követtem a példájukat és visszamentem a szobánkba összepakolni.Szerencsémre Tom már fent volt és szokásához híven a telefonját bújta.
-Még másnaposan is képes vagy így pörögni?-mondta szét fel sem emelve a telefonról.
-Hazamegyek.
-Hogy mi?-ugrott ki az ágyból és maga felé fordított.-Ashley Clarks tudtam,hogy egyszer eljön ez a pillanat.Igen én voltam aki elloptam a régi pár Uggs cipődet mert Roxi megfenyegetett.De nem gondoltam volna,hogy ez miatt ennyire bepöccensz és itt hagysz minket.Könyörgöm ne menj el.
-Te meg miről beszélsz?-nevettem.-Csak Londonba kell visszamennem mert apumék jönnek és nem tudnak semmit azon kívül,hogy Roxi meg én csak élünk mint hal a vízben.
-Ennyi?Ezért mondtam pazaroltam el a beszédet amit éjszakákon keresztül írtam a WC-ben?
-Miért írtad ezt pont a WC-ben?
-Mert ott csend van és legalább ha rám jön a hugyozhatnék akkor nem kell megszakítani az írást.
-Te nagyon beteg vagy.De nyugi én így szeretlek.-nyomtam egy puszit az arcára amit ő egy csókkal viszonzott.

20 perces kérlelés után Tom is nagy nehezen elkezdett összecuccolni.Mire elkészültünk Jay hívott egy kocsit és lent más várt is minket.Eltudom képzeli milyen cifra kifejezések kavarognak a "kurva életbe hogy másnaposan kell hazakocsikázni" mondatra a többiek fejében.Egész úton csendben zötykölődtünk és próbáltuk elűzni az unalmat.Én személy szerint vagy Tomot piszkáltam azzal,hogy miért nem borotválkozott vagy a telefonomat bújtam.Ahhoz képest,hogy mindenki szenved a másnaposságtól Roxi egész jól el van és posztolgat Twitterre:

@RoxanneWest: Kicsit másképp képzeltem ezt a másnapot:D @AshleyClarks
Persze én meg egyből RT-eltem rá.
@AshleyClarks: @RoxanneWest Én egyenlőre annak örülök,hogy a nevemet letudom írni;Dx
@JayTheWanted: Én meg azon vagyok kiakadva,hogy hulla részeg voltam de a telefonom mégis megvan...#furcsa

Ránéztem Jay-re aki szintén vigyorogva nézett rám.Komolyan itt ülünk egy autóban és képesek vagyunk Twitteren beszélgetni.Kemény 2 órás út után végre a kocsi leparkolt a házunk előtt.
-Már nem is emlékszem mióta várom a pillanatot,hogy bemutatkozzam a szüleidnek.-ugrándozott a bőröndöket pakolgatva Nathan.
-Hát akkor erre még egy darabig várnod kell.-kacsintottam rá.
-De,de,de miért?
-Mert tudod apa egy katona családból származik és ő is egy katona és hát,hogy is mondjam...
-Nem szereti látni a kicsi lányát egy ideges srác mellett.-fejeztem be Roxi helyett a mondatot.
-Nem érdekel én akkor is férfi vagyok és bemutatkozom neki.-húzta ki magát mint egy olimpiai bajnok.
-Drágám.-lépett oda Roxi Nathhez.-A saját testi épséged érdekében most hazamész a többiekkel.Nézd meg Tom és Ashley milyen békésen eltudnak köszönni egymástól.-mutatott ránk miközben Tom éppen sírva könyörgött nekem.
-Igen mi tényleg nagyon békések vagyunk.-mutattam magunkra.-Tom nyugi nem egy évre megyek el.
-De én egy percet sem bírok ki nélküled.Ha egyedül leszek megfulladok a sok nyálba amit nem adhatok át neked és elvonási tüneteim lesznek a csókjaid után.
-Oké tessék.-magamhoz húztam és megcsókoltam.-Ezzel ki kell bírnod egy darabig.Most pedig mindenki irány haza.
Elköszöntünk egyesével mindenkitől és megvártuk míg teljesen eltűnnek.Beszenvedtük a halomnyi bőröndöt a lakásba és szörnyülködve néztük körül,hogy mindenhol mekkora a por meg a kosz.
Kipakoltuk a szennyeseket amit Roxi már tett is be a mosógépbe én meg nekiláttam fénysebességgel a portalanításnak,de előtte valami kényelmes ruhába vedlettem át.

4-kor pontban végeztünk és éppen csak,hogy leültünk már csöngettek is.
-Szóval akkor lényeg a mindig cuki mosolygás.-jelentette ki Roxi.
-És a lényeg,hogy egy szót se semmiről ami eddig történt.-tartottam a kisujjamat a kisujjesküre.
-Semmiről.
-Semmiről.-ismételtem.
Odasiettünk az ajtóhoz és a "cuki mosollyal" ajtót nyitottunk.
-Apu....-kiáltottuk egyszerre.....