ÉÉÉÉs íme az új friss és ropogós új rész.Ez jó hosszú lett és remélem nem fogjátok unalmasnak találni.A véleményeteket fejtsétek ki kicsit bővebben kommentben.Jó olvasást.:)
31.fejezet
"Kómás fejjel és még alig kinyitott szemekkel battyogtam le a lépcsőn.Célegyenesen a konyha felé mentem szokásomhoz híven hogy megigyam a reggeli frissítő kávémat.Meglepetésemre nem én keltem a legkorábban hanem már Siva is lent volt.
-Jó reggelt.-köszöntöttem.
-Neked is.-mosolygott.
Kis idő múlva esett le hogy az én drága Gunther aranyhalam van a keze között.Nem nagyon vágtam le mit is akar vele csinálni.
-Neked mi a szándékod az én halammal?-vontam kérdőre.
-Hát én most megeszem.-mondta komoly arccal amit én természetesen nem vettem komolyan.
-Nagyon jó neked hogy már korán reggel ilyen vicces a hangulatod.-kacsintottam rá.
Erre ő csak rám nézett majd belenyúlt az akváriumba és kivette Gunthert.A feje fölé tartotta majd fejét hátrahajtotta és beledobta a szájába a halat.
-Köpöd ki de azonnal.-ugrottam le a székről és rohantam Sivához.
Láttam hogy nem nagyon szeretné kiköpni ezért mögé mentem és átkulcsoltam a kezem a hasán és elkezdtem szorítani.De ebben a pillanatban Siva megfordult és egy hatalmas pofont adott amitől én hanyatt estem."
-Hé Ashley,Ashley!-szólítgatott Tom.
Levegő után kapkodva ugrottam fel.Néhány másodperc elteltével rájöttem hogy már a valóságban vagyok.
-Minden rendben?-ölelt magához drága barátom.
-Igen minden csak olyan nagy hülyeséget álmodtam hogy az már ijesztő.-húztam magam közelebb hozzá.
-Akarsz róla beszélni?
-Nem érdemes.-mosolyogtam majd az órára néztem.-Atya isten már ennyi az idő?Ez a szar óra soha nem képes jelezni csak akkor amikor jót álmodok?-pattantam ki az ágyból amin Tom csak nagyban vigyorgott.
Ledobáltam magamról mindent és kerestem valami viselhetőt mára.Előkotortam a táskám és a telefonom és elindultam dolgozni.
Csigatempóban helyeztem bele kulcsom az ajtóba.Nagy nehezen eljutottam odáig hogy átlépem a küszöböt.Nathannel találtam szembe magam aki a kanapén szenvedett.
-Ashleeeeeeeey!!!Segíts rajtam.-mondta fájdalmas hangon.
-Na hallgatlak.-ültem le mellé a kanapéra.
-Vissza akarom kapni Roxannet és te vagy az aki úgy ismeri mint a tenyerét és mond meg mit tegyek.
-Komolyan képes vagy bármit megtenni?
-Akármit.
-Akkor most azonnal összepakolsz és utána mész Magyarországra.-jelentettem ki határozott arccal.
-De csak akkor megyek ha te is jössz mert én egy szót nem tudok magyarul.
-Én nem mehetek veled.Mi lesz a munkámmal meg Tommal?
-Hidd el nem egy évre megyünk.
-Jól van!Na húzás felfele pakolni.-mutattam az emelet felé.
-Indulok főnök.-ugrott fel a kanapéról és rohant fel a lépcsőn.
Sajnos megesik velem hogy előbb beszélek és csak utána gondolkodom.Rájöttem hogy valahogyan Tomnak be kell adnom miért megyek vissza.Az jutott eszembe hogy magammal hívom de nem igazán tetszene neki az ötlet.Végül is egy próbát megér nem?!Felsiettem a lépcsőn és bementem a szobánkba ahol Tom éppen a telefonját bújta.
-Mi a helyzet?-emelte fel fejét mikor megpillantott az ajtóban.
-Semmi semmi.Lenne egy kis mondandóm számodra.
-Figyelek csak előtte kérek egy csókot.-jött közelebb és felkapott a kezébe.
Megadtam neki amit kért majd kényelmesen helyet foglaltam az ölében.
-Nos hát az lenne hogy Nathan vissza akarja kapni Roxit és azt mondtam neki hogy menjen utána de mivel ő nem tud egy szót sem magyarul ezért vele kéne mennem és ezért itt hagynálak egy kis időre.-mondtam lesütött szemekkel.
-Egyszerűbb ha magával visz egy Angol/Magyar szótárt és majd abból tájékozódik.
-Tom ezt te sem gondoltad komolyan.Az első mondattal rábízná másokra a pénztárcáját.
-Lehetséges.De én meg nem mehetek veletek mert mi lesz a bandával?
-Ezért mondtam hogy egyedül megyek el vele.Nem leszünk el egy évig.
-De esküdj meg hogy nagyon vigyázol magadra.
-Az életemre esküszöm.
-Rendben.Nagyon szeretlek te kis bolond lány.-mosolygott majd megcsókolt.
Kihámoztam magam Tom kezeiből és a bőröndöm után indultam.Kivételesen hamar bepakoltam ami kell és leszenvedtem a lépcsőn körülbelül 1000 tonnás bőröndöm.
Nathannel pont szálltunk volna be a taxiba mikor Tom kiabálására lettünk figyelmesek.
-Várjatok meg,várjatok meg!-hadonászott miközben hatezer táskával a vállán rohant felénk.
-Te meg mit csinálsz?-nézett rá kérdően Nathan.
-Nem hagyom hogy a barátnőm egyedül utazzon.
-Én is megyek de ne zavarjon.
-Nem zavar.Örülök.De nem vagyok hajlandó nélküle egy percet is eltölteni.A többiekkel megbeszéltem mindent fedeznek minket a sajtó előtt úgyhogy induljunk.-terelt minket befele a sárga járműbe.
-De Tom minek a sok cucc?-mutattam a halomnyi táskára.
-Hoztam mindent ami még szükséges lehet.
-Tehát az egész gardróbodat?
-Igen.Soha nem lehet tudni mire lesz szükség.
-Hát oké de nekem ne nyavalyogj hogy leszakad a hátad.-mondtam majd beszálltam a kocsiba.A repülőtérig vezető utat próbáltam zenehallgatással és fotózkodással tölteni.Készítettem egy viszonylag tűrhető képet amit posztoltam az instagrammomra.
Azért is Instagrammara posztoltam mert tudtam hogy Roxi évente megy fel és soha nem nézi meg a saját profilját és így nem jön rá hogy hova is utazom jelenleg.
***
Érdekes volt újra Magyarországon lenni.Elmentünk a csomagokért és arra a helyre ahol átvizsgálják a táskákat,bőröndöket hogy esetleg nem e hoztunk magunkkal bombát vagy ilyeneket.Tom millió csomagja következett mikor észrevettük hogy a biztonságiak sírnak a röhögéstől.Nathtel ránéztünk a kis monitorra ami azt mutatja mi van a csomagban.Felfedeztem egy bowling-golyót,és kedves halam Gunther akváriumát.Mikor végeztünk az átvizsgálással mint akik nem ismerik Tomot úgy mentünk Nathannel.
-Tom ez most komoly?Egy bowling-golyó..mi az isten f*szának hoztál magaddal egy bowling-golyót?-mondta neki értetlenkedve Nath.
-Mondtam hogy mindent hoztam ami a gardróbomban volt.-vigyorgott.
-És mégis Gunther akváriuma mit keresett nálad?-szegeztem neki kérdésem.
-Na jó akkor mindent ami a szekrényben volt kivéve az akváriumot.
Csak legyintettem erre egyet majd tovább folytattuk utunkat kifele a repülőtérről.Beszálltunk egy taxiba és Roxiék házához indultunk.Látszott Nathen hogy borzalmasan izgul.Nem csoda hiszen ha most valamit rosszul csinál örökre elveszítheti Roxannet.A kocsi megállt a ház előtt,Tom fizetett majd kipakoltuk a bőröndöket a csomagtartóból.
-Ashley most segíts de nagyon!Mit mondjak neki ha kinyitja az ajtót?-nézett rám kisfiús szemekkel.
-Nathan.Nem kell semmi begyakorolt dumát előadnod neki.Ő azért szeret amilyen vagy nem azért aki akarsz lenni.Csak menj oda és mond neki ami a szívedben van és teljes lesz a siker. -igazítottam meg pulcsiját.
Kényelmesen elhelyezkedtem az egyik nagyobb csomagon és izgatottan vártam a fejleményeket.
*Nathan szemszög*
Még soha életemben nem izgultam ennyire.Vagyis talán akkor amikor a srácokkal az első fellépésünk volt.Hátrapillantottam Ashleyre és Tomra akik hatalmas vigyorral az arcukon figyeltek.Erőt vettem magamon és becsöngettem.Szurkoltam magamnak hogy ne az apukája vagy az anyukája nyissa ki mert ha nekik elkezdtek angolul magyarázni tuti azt hiszik fogyatékos vagyok.Nagy szerencsémre Roxi nyitott ajtót .
-Te meg mit keresel itt.-nézett rém csodálkozva.
-Hát el kellett mondanom hogy nagyon nagyon sajnálok mindent és nagyon szeretlek.Könyörgöm bocsáss meg nekem.Ha gondolod letérdelek eléd,megteszek bármit.
-Azért letérdelni nem kell.De azt hitted hogy betoppansz ide és elmondod ezt a szöveget amit gondolom az ide vezető úton jól begyakoroltál és én egyből megbocsájtok?
-Hát ha neked nem elég meggyőzőek a szavaim akkor próbálj olvasni ebből.-két kezembe megfogtam az arcát és megcsókoltam.
*Ashley szemszög*
-Hű!Ezt nem gondoltam volna hogy ennyire hamar sikerül visszaszereznie.-mondtam megtörve a csöndes bámészkodást.
-Miért mi történt?-kapta fel fejét Tom a telefonjából.
-Ha nem egyfolytában azt a szart nyomkodnád nem maradnál le a fontos pillanatokról.
-Hát tudod valakinek a Twitter profilomat is gondozni kell.Egy hírességnek erre is kell időt fordítani.
-Jaj bocsánat én erről nem tudhatok semmit hiszen és nem vagyok egy világsztár.-mondtam flegmán majd újra Roxira és Nathanre koncentráltam.
*Nathan szemszög*
-Na ez már elég meggyőző.-mondtam Roxinak miután megcsókoltam.
-Meggyőzőbbnél is meggyőzőbb.-mosolygott majd újra megcsókolt.-De ezt akkor is meg kell beszélni.
-Tudom.De nem lehetne otthon mert eléggé fusztráló hogy nem értek egy szót se amit az emberek beszélnek?!
-Jól van.Vázolom a helyzetet anyuéknak és már mehetünk is vissza a jó öreg megszokott Londonba.De előbb még van egy kis dolgom.
*Ashley szemszög*
Roxanne rohant le a lépcsőjükön egyenesen felém.
-Tudom hogy ez a te műved és ne hidd hogy büntetlenül megúszod de most gyere ide mert borzalmasan hiányzott az Ashley féle ölelés.
-Számítottam rá.-öleltem magamhoz jó szorosan.
Roxi visszament a házba és Nathan pedig visszajött a kocsihoz.
-Na mit mondtam neked hülye gyerek?Látod magadat kellett csak adnod és máris leveszed a lábáról.-oktattam ki.
-Igen igen és köszönöm köszönöm.Most összepakolja a cuccait és már mehetünk is haza.-mosolygott Nath.
-Ez komoly?Pár órányi útra hoztam magammal a fél házat?-háborgott Tom.
-Haver te voltál a hülye.Mi mondtuk hogy nem egy évre megyünk.-mondta Nath.
Én csak nevettem rajta hogy hogyan szedhettem össze egy ilyen bolond embert.De végül is én is ennyire őrült vagyok szóval én inkább hallgatok.Egy óra múlva Roxi bőröndökkel a kezében lépett ki az ajtón és a srácok segítőkészen mentek oda hozzá lehozni a cuccokat.A nagy táskák mellett megláttam egy kisebb csomagot ami szőrös volt és mozgott.Rájöttem hogy ez egy pénztárca méretű kiskutya.
-Hát ez a kis kutya?-néztem Roxira nagy szemekkel.
-Tegnap kaptuk a nagynénémtől de mivel anyuék nem igazán szeretik az ilyen kicsi kutyákat kénytelen vagyok magammal hozni.
-Remek mert én imádom az ilyen zsebkutyákat szóval ha gondolod én vigyázok rá.-ajánlottam fel segítségem.
-Akkor hölgyem az új kutyusa.-nyomta kezembe a kis csöppséget.
Beszálltunk a kocsiba és a reptérre kértük a szállítást.Fogalmam sincsen hogy fogom hívni a kutyust de Tom biztos kitalál neki valamit.A reptéren megnéztük mikor megy gép,megvettük a jegyeket és szerencsére nem kellett sokat várni mert a gépbe be is lehetett azonnal szállni.Leadtuk a csomagokat és elfoglaltuk helyeinket.Ránéztem Roxira és Nathanre akik egymást szó szerint falták de nem is baj had örüljenek egymásnak.Boldog voltam hogy végre minden a helyére került.Mondjuk ki tudja hiszen ebben a családban sosem lehet tudni mi történik.Új házi kedvencemmel az ölemben fejemet Tom vállára hajtottam és úgy döntöttem az utat végig fogom aludni.Tom adott egy puszit a homlokomra ami egyből hozta is az álmot a szememre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése