Sötét felhők

Kérlek titeket hogy a 17-18-as részhez legalább három négy kommentet és még pluszban ehhez is mert különben nem lesz következő.Köszönöm.

19.fejezet.

Fel sem fogtam mit látok.A képen Tom volt meg egy plasztik cicababa akivel Tom éppen smárol.Ledobtam az újságot a földre majd elkezdtem Roxi vállán sírni.Ölelése megnyugtató volt de a hír még mindig dühített és fájt.

-Ne sírj Ashley!Lehet hogy nem is igaz az egész.Tudod milyen a média mindent felfújnak.

-De hogyan ne lenne igaz mikor ő van a képen és tudom is hogy melyik buliban és mikor készült ez a kép.-mondtam könnyekkel küszködve.

-Nyugodj meg kitaláltam valamit.-emelte fel fejemet a válláról.-Mire a srácok hazaérnek te befejezed a főzést rendbe szeded magad mintha mi sem történt volna és a megfelelő pillanatban rákérdezel erre az egészre Tomnál oké?-erre csak bólogattam.-Jól van.Gyere.

Sikerült megnyugodom és eltüntetni a sírás nyomait de tudtam hogyha Tom hazajön nem sokáig lesz nyugalom.Befejeztem a főzést majd megterítettem.Amikor a srácok hazaértek felvettem a szokásos mosolygós énemet.Kaja után főztem magamnak egy bögre teát fogtam azt az újságot és kiültem a terasz lépcsőjére.Pár perc múlva Tom csatlakozott hozzám.

-Nagyon finom volt a kaja szöszi.

-Az jó.Olvastad a mai újságot.-tértem egyből a lényegre.

-Még nem miért van benne valami érdekes?

-Ó de még mennyire hogy érdekes dolog van benne.Olvasd el! Ott van rögtön a címlapon.-vágtam hozzá az újságot.

-Milyen tüzes vagy ma.-nyitotta ki az újságot s mikor a képet meglátta nevetni kezdett.-gondolom ez a hangulatod oka.Ezen a képen nem én vagyok.

-Tom nem kell tagadnod.Tudom hogy megcsaltál azzal a lánnyal.Mond meg az igazat különben most azonnal összepakolom a cuccomat és hazarepülök Magyarországra.-fenyegetőztem.

-Jól van.Nem fogok hazudni.Ez a lány a volt barátnőm és tényleg megcsaltalak azon az éjszakán de akkor nagyon részeg voltam és...

-Hányszor hallottam már hogy "de én nagyon részeg voltam"-szakítottam félbe.-de ez nem jogosít fel arra hogy minden szembe jövővel megcsalj.Mert ha van barátnőm akkor részegen is tudom hogy nem vagyok szingli.

-Na azért álljon meg a menet.-emelte fel hangját.-nem minden szembejövővel feküdtem le és az a lány egyébként is egy k**va.

-Eltudom képzelni hogy rólam miket mondhatsz a hátam mögött ha a volt barátnődet ilyen simán k**vázgatod.-most már én is ordítottam.-na meg gondolom még jól meg is fektetted.-feltéptem a teraszajtót és bementem a nappaliba ahol a többiek mozdulatlanul hallgatták veszekedésünket

-Nem hiszem hogy sok közöd van hozzá kivel mikor fekszem le és képzeld rólad soha egy rossz szót nem mondtam senkinek de ezek után csak azért is elhordalak majd mindennek abban biztos lehetsz és majd azt is elmondom hogy egy rohadt milánóit nem tudsz normálisan megfőzni.-megfogta a tál milánóit és ledobta a földre mely szilánkokra törött.

-Esküszöm te nem vagy normális.És érdekes módon a barátnődnek nincsen köze hozzá hogy kivel mikor fekszel le?!Szánalmas vagy.Öt perccel ezelőtt még ott dicsérted a főztömet.De tudod mit nem érdekelsz.Felőlem az egész világnak elmondhatod mennyire utálsz és hogy milyen szarul főzök nem érdekelsz többé ugyanis most szedem össze a cuccomat és elköltözöm.-kiabáltam sírva.-undorodom tőled.Egy féreg vagy semmi több.

-Jól van menjél.Nem fogsz hiányozni senkinek.De ha egyszer innen kitetted a lábadat többet nem jössz vissza azt most meg mondom.

-Nem is fogok soha többet visszajönni ide.Nem tudnék egy levegőt szívni egy ilyen emberrel mint te.-közelebb léptem hozzá adtam neki egy óriási pofont-gyűlöllek-mondtam végszóul és felrohantam a cuccaimért.

*Tom szemszög*

Idegességemben legszívesebben összetörtem volna mindent.Borzalmasan fájt ez az egész.Tudtam hogy most mindent elrontottam és már nem tudom visszacsinálni.

-Csak gratulálni tudok paraszt.-rohant el mellettem Roxanne Ashley után.

-Ne haragudj haver de ezt tényleg jól elcseszted.-fordult hozzám Nath.-még egy ilyen lányt aki ennyire szeret nem fogsz sehol sem találni az életben.

Nem reagáltam rá de tudtam hogy igaza van.Fogtam a kabátom és elmentem otthonról.Egyedül kellett lennem.

*Ashley szemszög*

Remegtem az idegességtől.Nem tudtam mi lesz ezek után csak azt tudtam hogy soha többé nem akarom látni ezt az embert.

-Ashley kérlek ne csináld ezt.-lépett be a szobába Roxanne.

-Sajnálom de így lesz a legjobb.Nem bírnám ki hogy minden nap találkozzak vele.-szipogtam.

-Rendben.Legyen ahogy akarod.De nagyon jegyezd meg hogy én és a maradék négy srác mindig melletted maradunk.

-Nagyon szeretlek.-öleltem át majd behúztam a táskám cipzárját.Tom már nem volt a nappaliban ezért elköszöntem a fiúktól majd Max felajánlotta hogy hazavisz.Végig azzal győzködött hogy Tom nem rossz ember csak néha képes átesni a ló másik oldalára de engem ez nem hatott meg.Megöleltem megköszöntem a fuvart és bementem az üres házba.Egy pillanatig álltam a nappali közepén majd ledobtam a táskámat összerogytam és sírtam...