Rosszakarók

+3 komment után hozom a következőt igaz ez egy kicsit hosszú fejezet lett de csak nektek csak most.Jó olvasást!


20.fejezet
Egy hónap telt el azóta a nap óta.Tom minden nap vagy 50 üzenetet hagyott de nem reagáltam egyikre sem.Teljesen depresszióba estem.Ekkor jöttem rá hogy ha az ember szeret valakit akkor mindenben és mindenhol őt látja és ez velem sem volt másként.Roxi és Nathan minden nap jöttek hozzám meglátogatni és tényleg nagyon aranyosak voltak de ez nem segített sokat a helyzetemen.Azt mondták Tom teljesen össze van omolva.Minden este teljesen leissza magát és a munkát is eléggé nehézkesen tudja csinálni.Nem mutattam de nagyon aggódtam érte.Úgy éreztem mind ez miattam van.A napok egybefolytak és én sem tudtam a munkámat úgy végezni ahogyan azt kell.Elhatároztam hogy ez így nem mehet tovább és össze kell szednem magam.Elsőként hajat mostam meg valami más ruhát is felvettem ami nem melegítő és elmentem a boltba ugyanis a hűtő kongott az ürességtől.Sötét volt már mikor kijöttem hatalmas szatyraimmal a bevásárlóközpontból.Sajnos arra nem gondoltam hogy ennyi cuccom lesz és taxit sem tudtam hívni mivel a telefonom bújócskásat játszott és nem találtam meg a táskámban így hát kénytelen voltam hazacipekedni.Rövidítés céljából lefordultam az egyik kis utcán majd néhány perc múlva egy férfi kezdett követni.Nem gondoltam semmi rosszra hiszen lehet hogy arra lakik vagy éppen arra van dolga mint nekem.Ám de a férfi egy idő után elkezdett gyorsítani és egyre jobban közeledett én pedig megijedtem és elkezdtem rohanni ahogy csak bírtam.Mikor kiértem az utca sarkához letettem a szatyrokat neki dőltem a hát falának és levegő után kapkodtam.De mikor a fejem felemeltem a férfi előttem állt és fegyver volt nála amivel fejbe ütött én pedig elájultam.
*Roxanne szemszög*
Borzalmasan sajnáltam Ashleyt.Szörnyű volt látni hogy milyen ütemben omlik össze.Azért Tomot is féltettem mert nem túl egészséges hogy minden nap egy doboz cigit elszív és esténként a sárga földig issza magát.Kettejük kapcsolata az egész bandát beárnyékozta.Mindenki bús komor volt és a vicces arcot is nagy erőfeszítések árán tudták csak mutatni.A srácok elmentek egy megbeszélésre a további koncertek miatt.Én pedig mivel egyedül voltam úgy döntöttem felhívom Ash-t hogy kicsit jobb kedvre derítsem.Néhány kicsengés után felvette.
-Szia Ash mit csinálsz?-tettem fel kérdésem.
-Ohh Ashley remekül van-szólt bele a telefonba egy mély férfi hang.-igaz még nem tért magához de szerintem szeretni fogja a köteleket a kezén.
-Maga meg kicsoda és mit tett Ashleyvel?-kérdeztem ilyedten.
-Hogy ki vagyok?!Hát az aki megöli a barátnődet ha nem teljesíted amit mondok.
-Maga elmebeteg nehogy egy újjal is hozzá merjen érni mert az megbánja.-fenyegettem.
-Ejnye.Milyen kemény legény itt valaki.Sajnos én nem hallgatok mások utasításaira.Többnyire mások hallgatnak az enyémekre.Kezdj el aggódni kicsi lány mert Ashley nem sokáig fog egyben maradni.-majd lecsapta a telefont.
Nagyon megijedtem.Az járt a fejemben hogy mi van ha nem látom többé Ash-t ( legalábbis élve) de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem magamtól.Felhívtam Nathant és elmondtam neki mindent mire ő azt mondta hogy két perc és itthon vannak.Alig telt le a két perc Tom rontott be az ajtón nekem szegezve kérdéseit.
-Holvan Ashley?Mi van vele?Ki rabolta el?Ki volt az? Megölöm.
-Nyugalom.Még egyenlőre fel se fogtam mi történt.-mondtam.-el kéne dönteni hogy mit csináljunk.
-Azt fogjuk csinálni drágám hogy te most felmész a cuccaidért és elmegyünk a rendőrségre.-utasított Nathan.
Felsiettem a táskámért ,beszálltunk a kocsiba és indultunk a rendőrségre.
*Ashley szemszög*
A fejem lüktetett a testem pedig olyan hideg volt mint egy jégkocka.Felakartam állni de nem ment mert a kezem és a lábam össze volt kötve a szám pedig be volt tapasztva.Egy férfi ült az asztalnál kezében pedig a telefonom volt és gondolom arra várt hogy magamhoz térjek.
-Nahát,nahát-indult el felém.-Csipkerózsika felkeltél?!Gondolom érdekel hogyan kerültél ide igaz?
Válaszolni nem tudtam ezért csak rángatóztam hátha sikerül kiszabadítani a kezeim.De nem igazán jött össze.
-Tudod mit.Inkább felhívom ezt a Tom fiút aki hatvan szívvel van beleírva a telefonkönyvedbe.-nevetett egyet majd tárcsázta.Pár kicsöngés után Tom felvette.A férfi kihangosította ezért mindent hallottam.
-Ashley!!Úristen Ashley jól vagy?-szólt bele Tom.
-Ash remekül van csak az a kérdés meddig.
-Maga mocskos szemétláda ha egy ujjal is hozzá mer nyúlni a barátnőmhöz esküszöm hogy meghal.-fenyegetőzött Tom.
-Na látom nagy a szerelem és bizony nagyon rosszul viselnéd ha esetleg egy ici picit megtapintanám itt ott a kedves Ashleyt.Sajnos nem garantálom hogy kegyelmes leszek hozzá.-nevetett majd lerakta.
Tudtam hogy mind ezt azért csinálja hogy kikészítse Tomot.Arra gondoltam hogy talán Tom még mindig szeret és eljön megkeres engem.A lelket az tartotta bennem hogy arra gondoltam Tom és a többiek megtalálnak és végre haza mehetek.Csak erre gondoltam.
*Tom szemszög*
Mindenki ült a nappaliban és bámult maga elé.Én fel s alá járkáltam.Nem bírtam csak egy helyben ülni és várni.A rendőrök azt mondták hogy ha bármit megtudnak egyből hívnak.Ahogy a többieken végignéztem láttam ahogy azt gondolják hogy ha én nem csalom meg Ash-t akkor ez mind nem történik meg.Jogosan gondolták ezt.Mindennél jobban szeretem és vissza akarom kapni.Mély gondolkodásunkat a telefonom hangja zavarta meg.A rendőrök hívtak.Egyből felkapta mindenki a fejét és körém álltak.
-Igen?! Tom Parker vagyok van valami fejlemény?...