Érettségi

3.fejezet
Nagyon kipihenten ébredtem reggel.Eljött hát a rettegett nagy nap.Gyorsan rendbe szedtem magam és már a kocsiban is voltam.
-Anyuuuu!Siess már elkésünk!!!-kiabáltam a kocsi ablakából mint egy őrült.
-Itt  vagyok rohanok itt vagyok!-mondta lihegve szegény anyu.-indulhatunk?
-Igen.Induljunk.-siettettem.
Ahogy közeledtünk a sulihoz egyre jobban tört rám az izgalom. Megnyugtató volt anyu ölelése és jókívánsága meg persze Roxi ölelése is sokat segített.
-Anglia jövünk már!-vigyorgott majd bementünk a suliba.
                                                   
                                                              ***

Hatalmas megkönnyebbüléssel léptünk ki a suli kapuján. El se tudtuk hinni hogy leérettségiztünk.
-Ash ezt nem tudom elhinni tényleg leérettségiztünk.-mondogatta Roxi egészen a házuk ajtajáig.-még ma kereslek ne tűnj el.Pusszantás.
-Nem fogok ígérem.Puszika.
Hazáig azon gondolkoztam vajon anyuék tényleg betartották e az igéretüket mégpedig hogy ha sikeres lesz az érettségim mehetek Angliába.Nagy vigyorogva léptem be az ajtón majd a nappaliban TV-ző őseim felé vettem az irányt.
-Apa!Anya!Sikerült. Megcsináltam.-ugráltam és sikítoztam.
-Jaj kicsim olyan büszkék vagyunk rád.-mondták egyszerre.Anya (nem meglepően) annyira boldog volt hogy elsírta magát
-Anyu ne sírj.-vigasztalás képpen átöleltem.-Ha nem haragszotok most felmegyek a szobámba és ledőlök mert nagyon lefárasztott ez az egész nap.-mindkettejüknek adtam egy puszit majd felmentem..