Cseppet sem unalmas.

Igazából hozzáfűzni valóm csak annyi lenne,hogy BOCSÁNAT A SOK KÉSÉSSEL,de valahogy nem jött az ichletmanó mivel Bianka kedves nem küldte el nekem:( Másrészt pedig BOCSÁNATTAL tartozom Barbara barátnőmnek akinek két napja ígérgetem,hogy felteszem a részt,de valahogy most jutottam csak el oda.A tartalomról csak annyit,hogy ez egy kicsit vitákkal dús lett szóval bocsánat,de most legalább mondhatom,hogy egyáltalán nem lett unalmas:) Szóval....I HOPE YOU'RE ENJOY!!
ui:+5 komment és következő epizóóóód!! puszi <3





48.fejezet
Mivel mindenki halálra unta magát(leginkább Tom aki a leglátványosabban szenvedett)Roxanne az elme kitalálta,hogy mindenki mondjon el magáról vagy a párjáról legalább egy cikis dolgot.Jó ötletnek tűnt,úgyhogy kaptunk a lehetőségen és elkezdtük a játékot.Természetesen Tom és én kezdtük,hát miért is ne?!
-Ashley sosem alszik el sötétben és általában mielőtt elalszik mindig elénekel egy TW dalt.-hát persze,hogy Tom nem saját magát "égeti" le mindenki előtt hanem engem.Őszintén szólva mostanság már nem tudok olyan jó képet vágni az ilyen dolgaihoz.Oké,hogy ez egy ilyen játék,de százszor megkértem,hogy az ennyire cikis dolgaimat ne hangoztassa.
-Szerintem ez nem is ciki hanem aranyos.-mosolygott Renee.
-Ha már itt tartunk ha éjjel Tomnak ki kell menni valamiért a konyhába képes felkelteni,hogy kísérjem ki mert annyira fél a sötétben.-árultam el Tom féltve őrzött titkát.
-Ash!Megtennéd,hogy kijössz egy kicsit a konyhába?-mondta feszült arccal Tom.
Valószínűleg a többiek sejtették mi is lehet az oka annak,hogy különös módon Tom félrehív a konyhába,de édes,kedves Roxi barátnőm kezelte a helyzetet és elkezdte sorolni saját cikis dolgait.
-Miért csinálod ezt?-szegezte nekem a kérdést Tom amint beléptem a konyhába.
-TE miért csinálod ezt?-nyomatékosítottam kérdésem.-Miért kell folyamatosan beégetned vagy éppen piszkálódnod?
-Miről beszélsz?Most is te voltál az aki elmondta azt a titkot amit rábíztam.Soha nem tudod a szádat tartani igaz?-láttam a szemében,hogy folyamatosan azon kattog az agya mivel bánthat meg még jobban.
-Miről beszélek?Arról beszélek,hogy mióta mond bárki is olyat a barátnőjének,hogy fogyhatnál már egy kicsit mert lassan szex közben össze fogsz nyomni?Meg mióta mondja azt valaki a másiknak,hogy a magyaroknál lehet a kövérség a divat?Mit gondolsz nekem ezek olyan jól esnek?
-Érdekes ilyenkor mindig arról van szó,hogy neked mik esnek szarul.Én mikor leszek fontos végre?Téged soha nem érdekel mennyire bántasz meg engem.Nekem sem esik jól,hogy még a szüleidnek sem voltál képes bemutatni.Olyan mintha gáz lenne számodra,hogy a pasid vagyok.
-Először is a szüleimnek azért nem mutattalak be mert konkrétan egy kontinens választ el minket és ezért nem fogok hazautazni.És azt is tudod mennyire megromlott a kapcsolatom a szüleimmel amióta kiköltöztem.Szánalmas,hogy komolyan ilyeneket vágsz a fejemhez.Én mikor panaszkodtam érte,hogy a szüleid még nem is tudnak rólam?Semmikor.Úgyhogy szerintem a vita itt véget is ért a részemről mert ezen nem érdemes felhúzni magam.-egy darabig még vártam valami reakcióra,de semmi.Fogtam magam és visszaindultam a többiekhez.
-Sajnálom!-ragadta meg a karom és visszarántott a konyhába.-Sajnálom,hogy minden percben egyre közelebb kerülök ahhoz,hogy elveszítselek,de olyan nehéz ez az egész.Fogalmam sincsen,hogyan kell tökéletes pasinak lenni és hidd el amióta volt a félrelépésem minden erőmmel azon vagyok,hogy a legtökéletesebb legyek számodra,de nem megy.
-Nehéz szeretni engem annyira,hogy melletted maradjak?Értem én.Nem vagyok az a szerethető típus sajnálom.Soha nem kértem tőled,hogy a tökéletes legyél.Nekem mindenhogy a legtökéletesebb vagy.Csak sajnos te elvárod tőlem,hogy megváltozzak.Változom azon vagyok,hogy a legjobb legyek.De ez neked nem elég.Ennél többet nem tudok tenni.Bocsi.
-De Ashley...
-Most hanyagolj egy ídőre!-kitéptem a kezem az övé közül és kisétáltam a konyhából.Régen volt már,hogy Tom és én összevesztünk.De igazából ezt nem is nevezném veszekedésnek.Nálunk a veszekedés általában ajtócsapással,költözéssel és ordítozással zajlik le.Ez egy hevesebb beszélgetés volt.
-Minden rendben édesem?-karolt belém hirtelen támaszom Roxanne. Mindig itt van ha szükségem van rá és ő az akinek bárhogy nézek ki mindig a legszebb vagyok.Sajnálom,hogy amióta kint vagyunk alig jut időnk egymásra és szinte már nem is beszélünk.Szerettem volna neki elmondani mindent ami a konyhában lezajlott,de jobbnak éreztem magamban tartani.Sosem szerettem a magánéleti problémáim ráhárítani másokra.Főleg nem Roxira aki így is tele van problémákkal és még így is szorít helyet az enyémeknek.De azt a helyet inkább most szabadon hagynám egy időre.Tehát röviden a válaszom egy egyszerű:
-Igen minden.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.-De most szeretnék kicsit egyedül lenni.
-Ahogy gondolod.-magához ölelt majd egy puszit nyomott az arcomra.

*Roxanne szemszöge*
Tudtam,hogy valami nincsen rendben,de nem akartam feszegetni a témát. Ashleynek így is rossz napjai vannak mostanság.Szeretnék már vele egy olyan napot eltölteni ami csak kettőnkről szól,de amióta az X-Faktor így felkapta a karrierem semmi időm nincsen.Egyik nap fellépés,másik nap fotózás,harmad nap stúdiózás.Jó hülye voltam,hogy belekezdtem ebbe.
-Roxi segíts már Noah nem képes abbahagyni a sírást én meg lassan az idegösszeomlás szélén állok.-tolta a kezembe a bőgő kisgyereket Nathan.
-De miért nálad van a gyerek?Hol van Jay?-vettem ki a kezéből az említett bőgőmasinát.
-Elment Ash kocsijáért,emlékszel?-basszus. Ash ajándéka. Totál kiment a fejemből.Miért pont mára kellett beidőzíteni?Akkora hülye vagyok.-Hahó figyelsz?
-Ne haragudj csak rengeteg gondolat jár a fejemben.-hadartam.-Nagyjából mikor ér vissza Jay?
-Halljátok ilyen nincsen!-szakította félbe a beszélgetésünket Renee.-A média lekapta az új tetkómat.-igen ezalatt a három hónap alatt Renee leszerződött a VS-l és egy fotózás miatt ez a hülye képes volt varratni magára egy masnit.
-Ribikém ez előbb utóbb várható volt.-kelt fel a kanapéról Max.-Nem kell úgy kiakadni rajta.
-Igazából csak maga a cikk akaszt ki figyeljetek. " A Victoria's Secret új üdvöskéje a minap villantotta ki derekán elhelyezkedő tetoválását.Éppen egy edzőterembe igyekezett mikor fotósaink lencsevégre kapták a varratot.Nem tudni pontosan Harden kisasszony mikor készítette a tetkót,de annyi biztos csinálhatna bármit magával akkor sem tudná leplezni szépségét. -Renee azért varrata magára a jelentéktelen figurát mert egy fotózás témája a tetoválások voltak.-számolt be Renee egyik közeli ismerőse.Mint kiderült Renee Melory Harden mindent megtesz a tökéletes munka érdekében."
-Figyelj nem hiszem,hogy ebből akkora ügyet kellene csinálnod.Szimplán lekapták a tetkód ennyi.-nyugtatta Seev.
-De ki lehetett az aki köpött a médiának?-pattogott tovább.
-Renee!Elég lesz!Fölösleges ezen járatni a szánkat.A rajongóid megtudták,hogy van egy tetoválás a derekadon és ennyi.-förmedt rá Nathan.-Most van ennél nagyobb problémánk is,mint például az,hogy rásóztak Jayre egy gyereket aki lehet nem is az övé,nemsokára megérkezik Ashley ajándéka és még azt is ki kell találnunk hogyan lepjük meg.
-Hát persze mert az én problémám sosem fontos senkinek.-felkapta laptopját és felviharzott az emeletre.
-EZ NEM PROBLÉMA HANEM HISZTI!!!-kiabáltam utána.
Komolyan ez a nap nem fog másból állni mint vitákból? Ha igen bevarrom a füleimet,hogy ne halljak meg semmit.

*Ashley szemszöge*
Kezdek újra kételkedni Tomban.Nem afelől,hogy megcsalt hanem egyszerűen csak nem tudok bízni abban,hogy ő is úgy szeret engem ahogyan én őt.Ezer éve nem mondott nekem egy rohadt kedves szót sem.Jó igaz most érkeztek haza pár napja,de ilyenkor a szerelmesek nem veszekednek hanem minden percet egymással töltenek,hogy bepótolják a külön töltött időt.Nem vagyunk átlagos pár,nem vagyunk olyan romantikusak mint Renee és Max vagy Nathan és Roxi vagy Nareesha és Siva.Csak simán egy pár vagyunk akik néha romantikusak,néha viccelődnek egymással,néha pedig úgy tekintenek egymásra mint legjobb haverokra.De sajnos azt,hogy szerelmesek vagyunk teljesen elfelejtettük.Már nem is tudom mikor volt olyan,hogy ketten elmentünk valahová.
-Ash gyere le valaki keres!-lökött vissza a valóságba Roxi kiáltása.Belebújtam a papucsomba és lerohantam a lépcsőn.Mindenki az ajtóban toporgott és várta,hogy leérjek.
-Mi van emberek?Obama keres,hogy ennyire kíváncsiak vagytok?-megragadtam a kilincset,kinyitottam az ajtót és megláttam,hogy Jay pont abban a pillanatban parkol le a ház előtt egy hatalmas hófehér audival. Nem hittem el amit látok.-Te atya szent jó Máriám!Komolyan ezt nem hiszem el.
-Jó lesz?-vigyorgott rám Roxanne és Nathan egymásba karolva.
-Hogy jó lesz e???Basszus elmondani nem tudom mennyire örülök neki.-ugortam Nath és Roxi nyakába-Végre nem kell reggel egy órával korábban kelnünk,hogy beérjünk dolgozni.
-És legalább nem kell Maxet nyaggatnom,hogy vigyen el fotózásokra meg fellépésekre.-mosolygott Roxi.
-Hogy te mekkora egy hálátlan picsa vagy!-vágta oda Roxinak Max.-Egészen idáig mindenhová elvittelek egy szavadba került,most meg egy szempillantás alatt lecseréled a sofőröd?Oké West ezt megjegyeztem.
Max "hisztién" mindenki csak nevetett.Csodálkozom is,hogy nem Reneevel van fent az emeleten mert ilyenkor mindig a pici Renee lelkét ápolja.Úgy tűnik nem csak az én kapcsolatom van romlófélben.
-El sem viszed egy próbakörre?-nyomta a kulcsot a kezembe Jay.
Lerohantam a lépcsőn,beszálltam a kocsiba,kulcs elfordít,taposs a gázba és indulás.Nem számított,hogy fényes nappal van,nincsen nálam se jogosítvány se semmi és halál lazán 120-al száguldozom a városban.Ráadásul még be sem vagyok kötve, nem gáz.Mivel a sebességem jóval meghaladta a korlátokat hamarabb értem vissza a házhoz mint gondoltam.
-Hány rendőr igazoltatott le lányom?-vigyorgott Nareesha.-Idáig hallottuk ahogy a kanyarokban csikorog a kerék.
-Még hozzá kell szoknom,hogy egy 1200 lóerős kocsi van a fenekem alatt.
-Nekünk meg lassan ahhoz,hogy a rendőrség téged keres amiért 200-al száguldozol.-gúnyolódott Siva.
-Nincs egy órája,hogy az enyém a kocsi és ti máris piszkáltok.-biggyesztettem le számat mintha annyira nagyon szomorú lennék.
-Hagyjátok már nem tudja kordában tartani a vágyait.-Jay kijelentésének áldozata én voltam akin ismét mindenki nagyot nevetett.
-Te inkább figyelj a kis porontyodra mert éppen a nadrágodra nyáladzik.-figyelmeztettem.
-Hé eberek mindenki jöjjön le,fel,jobbra,balra!-sietett le a lépcsőn Tom kezében a telefonjával.
Egyedül Reneere kellett várni amíg kitolja a fenekét a szobából.Gondoltam,hogy nem jó hír jön ezért kezdtem lelkileg felkészülni.Nem szeretném újra átélni azt a három hónapos magányt.Végre Renee is leért az emeletről és Tom nekilátott a hír felolvasásának.
-Big Kev írt,hogy Anne üzeni,hogy három napra csomagoljunk össze mert megyünk CA-ba koncertezni.-gondoltam,hogy valami utazás lesz a dologban.Ezért ne költözz be egy sztár lakásába mert előbb vagy utóbb mindig üresen marad a ház.
-De jó egy kis kikapcsolódás.-csillantak fel Nunu szemei.
-Ti nem jöhettek.-mondta lehajtott fejjel Tom.
Nem tudtam mit szóljak ehhez.Ha arra gondolok mennyire haragszom Tomra kicsit sem izgat a dolog,hogy elmennek,de sajnos nem tudom ezt gondolni.Most értek haza alig három-négy napja és máris elmennek.Legszívesebben belebújnék egy bőröndbe és velük mennék,de nem tehetem.
-De mi az,hogy mi nem mehetünk?-csattant fel Nareesha.-A három hónapos turnéra sem mehettünk,ide se mehetünk.Mi lesz lassan megtiltják,hogy barátnőtök legyen?
-Nareesha itt nem erről van szó.-szólalt meg Jay.-Rengeteg hely van ahova velünk jöttetek és akkor is nem állt másból az egész csak nyavalygásból mert ez nem tetszett az nem tetszett.Valószínűleg ez az oka annak,hogy nem jöhettek.
-És egyébként is te vagy az egyetlen aki felkapja a vizet ezen.-jegyeztem meg.-A három hónap miatt nem borultál ki ennyire.
-Ashley,pont te ne oszd itt nekem az észt mert te voltál az aki a három hónap alatt a legdepisebb volt és azt se tudtad hogyan szenvedj.-förmedt rám.
-Talán azért voltam depressziós mert a legjobb barátnőm szerződésekhez volt kötve és meg sem látogathattam vagy fordítva,Renee a világ másik felén volt modellkedni,te meg Milánóban mutogattad be az új cipőkollekciód.-nem vártam senki megszólalására,sarkon fordultam és felmentem a szobámba.
Még be sem léptem a szobaajtón Tom már mögöttem volt és a kérdéseivel bombázott.
-Miért vagy ma ilyen kötekedő mindenkivel?Nareesha legalább érez valami fájdalmat az iránt,hogy a pasija elmegy.De te!Semmi reakciód nem volt rá,hogy elmegyünk.
-Ugyan már. Nareeshának azzal van a baja,hogy nem liheghet Seev nyakán és nem felügyelheti,hogy nem e hozzászól egy nő is.Egyébként megint azt gondolod ám,hogy egy kő vagyok aminek semmi érzései.Van fogalmad mennyire rettegek attól,hogy újra át kell élnem ezt a három hónapot?-próbáltam visszatartani,de nem ment.A könnyeim egyszer csak megindultak és nem bírtam visszafojtani.Azt kívántam bárcsak vége lenne már ennek a napnak.Tom megragadott és magához ölelt.
-Elintézzük,hogy velünk gyertek rendben?Nem kell félned többet nem hagylak el soha.-nyugtatott.
-Nem szeretnék megint arra a sorsra jutni.-felnéztem rá,mosolygott egyet majd megcsókolt.Gyűlölöm ilyenkor.Tudja hogyha megcsókol mindig megbocsájtok neki.Egyből elszáll minden haragom és olyan mintha semmi sem történt volna.Úgy tűnik minket tényleg egymásnak teremtettek.Előbb vagy utóbb a hülyék mindig egymása találnak.

Nagyjából estére mindenki lenyugodott és még Jaynek is sikerült lefektetni Noaht.Mire a teszt kiderül Jay teljesen belejön az apukaszerepbe.Nem tudom mi lesz vele ha megtudja,hogy Noah nem az ő gyereke.Mindenki annyira megszerette főleg Jay.Szerencsétlent mindig veri az Isten.Nem talál egyetlen normális lányt sem,most meg itt van neki a gyerek.Majd egyszer rá is rátalál a szerelem.Mindenki a nappaliban volt és TV-zett vagy éppen a telefonját/laptopját bújta.Egyedül Renee volt az aki még mindig az emeleten volt és életjelet sem adott magáról.Azért elég nehezen hiszem el,hogy ennyire megsértettük volna.Nem bírtam tovább magammal,közelebb ültem Maxhez és faggatózni kezdtem.
-Kérdezhetek valamit Max?
-Persze.-tette zsebre eddig folyamatosan nyomkodott telefonját.
-Minden rendben köztetek Reneevel?
-Ezt,hogy érted?
-Úgy értem,hogy amióta hazajöttetek nem hallani mást a szobátokból csak kiabálást.Eddig olyan nagy volt a szerelem.Hova tűnt.
-Valószínűleg ottmaradt Amerikába.-motyogta.
-Megcsaltad?-döbbentem le.
-Nem dehogy!Csak amióta hazajöttünk egyszer történt meg az aminek meg kell történnie és ennyi.Kezdnem azt hinni azért ilyen mert nem megfelelő neki amit nyújtok vagy nem tudom.Szerinted megcsalt ezalatt a három hónap alatt?
-Nem hiszem mert ha így lenne tudnék róla.Hidd el több titkot őrzök mint amennyi porszem ebben a házban van.-próbáltam kicsit poénos lenni,de nem nagyon sikerült.
-Borzasztóan szeretem és fogalmam sincsen hogyan hozzak újra mindent rendbe.
-Figyelj én a helyedben nem benyalnék neki és ajándékokkal bombáznám,jó természetes vegyél neki ezt azt biztos örülne neki,de nem annyira mint ha leülsz vele beszélgetni és mindent alaposan átrágtok.
-Nélküled az élet ebben a házban meghalna.-mosolygott.-Köszönöm!
-Családban ez így szokás.-megöleltem majd barátnőm keresésére indultam mivel eljött az ideje,hogy megemeljük a seggünket és kivigyük két kis apróságomat sétálni.
Hálószobájukban bukkantam rá amit valami után kutakodik a ruhásszekrényben.
-Mit keresel ennyire?-huppantam le az ágyra.
-A sapkámat és a kesztyűmet ugyanis szakad odakint a hó és lassan indulni kéne kutyát sétáltatni.
Felkeltem az ágyról és kinéztem az ablakon.Tényleg úgy szakadt a hó,hogy az utca túloldalát alig lehetett látni.Gyorsan átrohantam a szobámba előkerestem a legtélibb cuccaim és vártam ameddig Roxanne is el nem készül.

Nem is mi lennénk ha nem osztjuk meg ország világgal,hogy március van és Londonban szakad a hó.

@ashclarks: Nem baj London mi így szeretünk a márciusi havaddal együtt;)#freakingood

@RoxanneWest: A legjobb érzés ha egy gyönyörű márciusi napon elindulsz @ashclarks-al kutyát sétáltatni és rájössz...SZAKAD A HÓ!(Y)#lovethisweather 

Sok ember közül pont mi vagyunk azok az idióták akik este,szakadó hóesésben mennek ki megsétáltatni az ebeiket.Míg két rakoncátlan kutyusom rohangált össze vissza Roxival kitárgyaltuk lelkünk összes gondját baját.Néha képesek vagyunk totál egymás agyára menni,de azért tudjuk hol a határ és hol van az,hogy a legjobb csendben otthagyni a másikat.Sosem voltak nagy vitáink maximum csak összekapásaink amiket előbb utóbb megtudtunk beszélni.Ezért is mondják a mi barátságunkra,hogy örökké tart.Tudom,hogy mindig számíthatok Roxira bármi történjék is ő mellettem áll és támogat bármiben.De ez természetesen rám is vonatkozik mivel az életemet adnám az életéért.

Kis utunk már Bill Barbecue Büféjénél tartott amikor ismerős nevetés csapta meg a fülünket.Esküszöm nem hittem el amit látok.
-Te az nem úgy néz ki mint...
-Nathan!