Semmi sem tart örökké

29.fejezet
-Na mi van felketté' köcsög.-szólt hozzám Nathan flegmán mikor észrevette hogy kinyitom a szemem.
-Nem basszus alva pislogó vagyok.-próbáltam komoly lenni de elnevettem magam.
Erre nem tudott semmit reagálni és ennek köszönhetően győztesnek éreztem magam.Ránéztem Roxira aki a telefonját bújva mosolygott.Azt tudni kell hogy Roxanne azt mondta Nahtannek még a kapcsolatuk elején hogy onnan fogja látni Nath hogy Roxi megbocsájtott neki hogy mosolyog egyet az egyik poénján.De ezúttal nem így volt.
-Roxanne West!Láttam hogy mosolyogtál nem tagadhatod le.-mutogatott Nath Roxira.
-Nem rajtad mosolyogtam hanem egy viccet olvastam.-makacskodott.
-Engem nem csapsz be.Tudom hogy rajtam mosolyogtál.
-Nem csaplak be?Akkor nagyon jól figyelj.Nem...a...te...poénodon...mosolyogtam vágod vagy magyarázzam el érthetőbben?.
Félelmetes volt látni őket ilyen helyzetben.Ők az a páros voltak akik mindig édesek voltak egymással és sosem veszekedtek.Ha meg igen az is tartott 10 percig.Az út hátralévő részében egyfolytában csak veszekedtek és kiabáltak.Tom küldött egy sms-t a velem szembe lévő ülésről."Érjünk már haza".Erre nem válaszoltam semmit egyszerűen csak egy mosolyt erőltettem az arcomra.

Mikor a kocsi megállt a ház előtt mindenki menekült a szobájába hogy elzárkózzon Roxiék vitája elől.Tommal mi is felmentünk és onnan hallgattuk az eseményeket.Mindent amit lehetett egymáshoz vágtak(természetesen szavakat nem tárgyakat).
-Szerinted a mi vitánk is ennyire borzalmasan hangzott?-szólalt megy Tom halkan.
-Fogalmam sincsen.Tudod én is ott voltam és nem kívülállóként figyeltem az eseményeket?!
-Nagyon remélem hogy ez a "háború" is csak 10 percig fog tartani köztük.
-Én is hidd el.Bárcsak most süket lennék.-fúrtam fejem Tom mellkasába.
Féltem.Sajnáltam Roxit és Nathant is hogy a rajongók miatt eddig fajult minden.Borzasztó volt hallani ahogy szinte már a semmin veszekednek.Minél hangosabban ordítoztak nekem egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban majd abból a gombócból könnyek lettek.Mikor meghallottuk az ajtó csattanásának hangját mindketten összerezzentünk.Letöröltem a könnyeim és nagy levegőt vettem majd kimentem a nappaliba.Nem találtam ott senkit ezért a konyha felé indultam.Nathan volt bent aki a pultra támaszkodva mereven bámult maga elé.
-Mindent elcsesztem igaz?-szólalt meg még mindig maga elé bámulva.
-Hát sajnos nem olvasok Roxi gondolataiban de nem hiszem hogy egy hamar megbocsájt.
-De én tényleg szeretem csak ez a rajongós ügy nem értem miért akasztja ki ennyire.
-Nath.Ő tudta hogy milyen a munkád de ez már tényleg sok volt hogy teljesen elhanyagoltad.
-Rémesen érzem magam.Mit tegyek hogy helyrehozzam?
-Szerintem most egy kicsit hagyd hogy lenyugodjon és majd idővel kitalálunk valamit.-mosolyogtam majd kimentem.
Nagy meglepetésemre Roxit láttam meg aki éppen egy hatalmas bőröndöt taszigált maga után.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem hatalmasra nyílt szemekkel.
-Elmegyek.
-Hova?
-Haza megyek anyuékhoz.
-Te teljesen hülye vagy.Nem mész sehova.
-Ashley!Elmegyek és ez ellen te sem tudsz tenni semmit.-nyitotta ki a bejárati ajtót.
-Könyörgöm ne tedd ezt.Tényleg képes vagy itt hagyni?-kérdeztem már könnyekkel küszködve.
-Ashley.Imádlak tényleg de nem tehetek mást sajnálom.-megölelt majd beszállt a taxiba.
-Ashley! Hova ment?-rohant ki Nathan a konyhából.
-Haza a szüleihez.-mondtam könnyes szemekkel majd becsaptam magam mögött azt ajtót.
Felmentem a szobába ahol Tom csak nézett rám hogy miért vagyok ennyire kikészülve.Csak annyit mondtam neki hogy elment majd átöleltem és zokogni kezdtem.