7.fejezet.
Alig tudtam elhinni hogy hétfő van.Amint felkeltem rohantam fürdeni majd felvettem a kikészített ruhát(mivel az összes többi már a bőröndökben volt).Tegnap nagyon jó volt anyuval.Rengeteg cuccot vettünk és még a pakolás is vicces volt.Még utoljára körülnéztem az egész lakásban majd szóltam apunak hogy segítsen a bőröndökkel.Gyorsan beszálltunk a kocsiba és már a reptéren is voltunk.Mikor kiszálltam a kocsiból Roxi megrohamozott ölelésével.
-Itt vagyunk!-kiabálta mire az egész repülőtér minket nézett-kicsit hangosabbra sikerült mint gondoltam.-nevetett.
-Alig várom hogy megtudjam milyen lesz az életünk odakint.-mosolyogtam.
Hamarosan eljött a könnyes búcsú.Kicsit rossz volt otthagyni a szüleinket de az vigasztalt hogy most végre új életet kezdhetek.Ahogy húztuk a rengeteg bőröndöt Roxi megfogta a kezem.
-Félsz?-kérdeztem remegő hangon.
-Nem!Csak egy kicsit megingott az önbizalmam hogy odakint nem lesz kihez fordulni ha baj van.
-De nem lesz baj.-nyugtattam-ha meg mégis akkor megoldjuk valahogy.-eközben elvették a csomagjainkat majd megkerestük a helyünket a repülőn.Roxi twitter megszállott ezért posztolt is egy képet.
@Roxanne West: indulás az álom városába.
Én meg RT-eltem rá.
@Ashley Clarks:Roxanne West Jó utat:D
Rám nézett és nevetett.Egész úton vagy fényképezett vagy a telefonját bújta vagy aludt.Én folyton Tomra meg az üzenetére gondoltam.Az utaskísérő megkért mindenkit hogy hogy kapcsolja be az övét mert a gép hamarosan leszáll.Roxi egyfolytában a kezemet fogta.Nem láttam még soha ilyennek.Teljesen olyan volt mintha félne valamitől de amikor megkérdeztem azt mondta nincsen semmi baj.A gép leszállt mi átvettük a csomagjainkat és csak álltunk a hatalmas reptér kellős közepén mint két oszlop.Fogalmunk sem volt hogy merre menjünk.Eszembe jutott hogy a kabátom zsebébe tettem a kis papírt amire az utcánk neve volt írva.Meg kerestem és már indultunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése