Sokk sokk hátán.

Ismét nem mondok véleményt csak egy hatalmas KÖSZÖNÖMÖT a világ legjobb barátnőjének aki istenien tud rántottát csinálni,de a legjobban a legjobb barátnak lenni ami hatalmas feladat.:)Próbáltam eseménydússá tenni,meglátjuk mennyire tetszik majd!
ui:+5 komi és hozom a kövit.


43.fejezet
-El kell mennünk egy három hónapos turnéra.-mondta lehajtott fejekkel Jay.
-Hogy mi?-még a villa is kiesett a kezemből annyira sokkolt ez a mondat.
-Jól hallottad.-szólalt meg Renee.
-Ja,hogy ti is tudtátok csak mi nem?!-Roxanne kérdése inkább kijelentés volt mint kérdés.
-És mégis mikor szerettétek volna ezt közölni velünk?Az indulás napján,hogy még időnk se legyen elköszönni?-csattantam fel.
-Elmondtuk volna,de ne hidd,hogy ez nekünk olyan könnyű drágám.-Siva tekintete fúródott az enyémbe.
-Most ne merj drágámozni mert nem vagyok a haverod!És te?Szólalj már meg!Nem kellett volna mondanod erről valamit hiszen egész nap együtt voltunk.-fordultam Tom felé aki lehajtott fejjel piszkálta a tányérja tartalmát.
-Én el akartam mondani,de..
-De mégsem tetted.Tudjátok mit?Mennyetek.Élvezzétek a csajmentes három hónapotokat.-felpattantam és berohantam a szobánkba.
Hallottam ahogy Roxanne utánam szól,de már későn reagáltam.Lezuhantam a földre és szabad utat engedtem a könnyeimnek.Nem értem ezt az egészet.Miért mindig én tudok meg mindent utoljára?Miért kell mindig egyedül maradnom?Lehet,hogy az életem jól alakult,de ez sajnos nem tart állandóan.Néha megesik,hogy mosolyszünet alakul ki és ez hónapokig is eltart.Jelen pillanatban senkivel sem akarok beszélni.Ezt az elhatározásom valaki mégis összetörte ugyanis serényen kopogott az ajtón.
-Hagyj békén!
-Ashley kérlek engedj be.-kérlelt Roxi.
-Nem akarok beszélni senkivel!-makacskodtam.
-Légyszíves Ash. Csináltam Ash&Rox Kakaója kakaót.
Ennek az ajánlatnak semmi áron sem tudtam ellen állni.Igaz Roxi nem egy mesterszakács,de a kakaónkat nála jobban senki sem csinálja.Feltápászkodtam a földről és nagy nehezen kinyitottam az ajtót.Roxanne kezében két hatalmas bögre kakaóval mosolygott rám.
-Utálom,hogy mindig megtudsz győzni.-nevettem majd elvettem a felém nyújtott bögrét.
-Figyelj csillagom,tudod jól,hogy nekem is kurva szar mert az.Hiszen Nathan nélkül nem lesz kit lerugdalni az ágyról álmomban.De viszont ez a pár hónap megígérem olyan gyorsan fog telni,hogy észre sem veszed.
-De nekem nem az fáj,hogy elmennek.Jó persze az is,de az,hogy egész nap össze voltunk zárva és egy rohadt szót sem szólt róla egyik se.
-Ebben igazad van.De nyugi nem lesz semmi baj mert Renee,Nareesha és én 0-24 órában azon leszünk,hogy  neked könnyebb legyen oké?
-Oké.-mosolyogtam.
Roxi megölelt majd rám parancsolt,hogy igyam meg a kakaómat majd kimet.Nála jobb barát nincs a világon.Néha már úgy érzem,hogy túl sokat tesz értem és én soha nem adom vissza.Mielőtt még az idáig sértetlen kakaómba én vagy kedves Leóka beleivott volna muszáj volt csinálnom egy képet.

@AshClarks:Mindig túl hamar kiabálom el,hogy rossz napom van.De úgy látszik még sincs.@RoxanneWest

A könnyelfojtó kakaónak köszönhetően sikerült újra visszarázódni önmagamba.Annyira lefárasztott az egész cirkusz,hogy nem vágytam másra csak,hogy végre aludhassak.Ennek érdekében birtokomba vettem a fürdőszobát,fénysebesen letusoltam,belebújtam a pizsimbe és bedőltem az ágyba.Legalábbis szerettem vola csakhogy Tom megzavarta mindezt.
-Alszok.-néztem rá teljes fapofával.
-Haragszol?-utálom az édes kisfiús mosolyát aminek egyszerűen nem tudok ellenállni.
-Nem haragszom csak csalódtam benned.
-Sajnálom.
-Tudom.De hát jobb ma megtudni mint holnap belehalni.
-Szeretsz még?
-Aj te hülye persze,hogy szeretlek.-nevettem mire ő széttárta a karjait jelezve,hogy öleléshiánya van.
Én barom meg ahogy a lábaim bírták elkezdtem rohanni,a lábam elakadt az ágy szélében és egy hatalmas pofást estem a szoba közepére.Képességeimtől nem is vártam többet egyértelmű,hogy az orrom is nem gyengén megsérült és jelet is adott róla.Tom a nagy férfi amint meglátta az első vércseppet holt sápadt lett és mint a filmekben eldőlt mint az ólajtó.
-A banda legnagyobb macsója.-forgattam a szemeim.

*Roxanne szemszöge*
Totál győztesnek éreztem magam,hogy sikerült Asht megnyugtatnom.Sajnos Ash az a fajta lány akit ha a rossz napjain egy szóval is megbántasz képes hónapokig depressziózni.De épp ezért vagyok én itt,hogy mindezt megakadályozzam.
-Ashley néha nagyon furán viselkedik.-lépett ki a fürdőből Nathan.
-Ez meg,hogy érted?
-Hát,hogy néha túl nagy figyelmet követel meg magának és ez nem nagyon jön be.
-Ember neked van fogalmad róla,hogy a legjobb barátnőmről beszélsz?-emeltem fel a hangom.-Ja és nem mellesleg ő az egyik "családtagod".
-Attól még,hogy vele lakom nem a családom tagja.A családom otthon van Gloucesterben.
-Szóval akkor én sem vagyok a családod mert nem lakom Gloucesterben?-kérdésem valószínűleg villámként sújtotta mivel csak nézett rám mint borjú az új kapura.
-De Ashley nem a barátnőm,te viszont az vagy!
-Akkor a legjobb barátnőm jelentéktelen számodra?Ennyi erővel én is mondhatnám azt,hogy Jay számomra egy senki.Vagy neked ő sem a családtagod mert csak egy fedél alatt élsz vele?-dühösen lerángattam az ágytakarót és bemásztam a helyemre jelezve,hogy semmi kedvem nincsen tovább folytatni a vitát.Befelé fordultam és megpróbálkoztam az elalvással,de a jelen pillanatban bennem nyüzsgő érzelmek nem engedték.
-A-a!Szó sem lehet róla!-pattantam fel megakadályozva Nathan bejutását az ágyba.-Ezek után nem vagyok képes veled egy ágyban aludni szóval pá!
-Már bocsi,de ez az én takaróm,az én párnám,az én ágyam,ja és az én szobám.
-Hát akkor a te takaróddal és a te párnáddal együtt húzás le a kanapéra barátom.-felkaptam az említett tárgyakat és ledobtam a lépcsőről.
-Te teljesen megbolondultál!-lépett ki a szobából Nathan.
-Én legalább nem beszélem ki a másikat a háta mögött.-visszamentem a szobába és amilyen erősen csak tudtam becsaptam az ajtót.Majd mint aki jól végezte dolgát visszabújtam a kemény munkával megszerzett ágyba.

*Ashley szemszöge*
Köszönhetően nagyim oktatásainak egyből egy törölközőért siettem amivel visszafojthatom az orromból menekülő vércseppeket.Sajnos rá kellett jönnöm,hogy Tom az ilyen helyzetekben használhatatlan.Pedig mellettem már igazán megedzhette volna magár mivel mindig esek kelek.
-Minden oké?-még mindig fal fehér fejjel támaszkodott az ajtónak.
-Inkább veled minden oké?-nevettem.
-Persze teljesen.-mosolygott.-De várj egy pillanatot ne mozdulj meg,mindjárt jövök.-visszarohant a szobába majd ismét be a fürdőbe.Nem meglepően egy képet csinált ahogy éppen a WC tetején ülök és a fél fejem eltakarja a véres törölköző.

 @TomTheWanted:A pillanat amikor rájössz,hogy a barátnőd képes akkorát esni,hogy ömlik a vér az orrából.@AshClarks Ja és persze erre a megfelelő időpont hajnali egy óra.

*Roxanne szemszöge*
Már vagy ezer féle képpen fordultam,de még mindig egy percre se tudtam elaludni.Kedves Sykes "barátom" annyira felcseszte az agyam,hogy folyamatosan kattog.10 perce csak azt a nyavalyás falat bámulom.De valami mégsem stimmel.Hát persze.Az ajtó szépen lassan nyílik,és a hely mellettem pedig kezd besüppedni.Mindig is tudtam,hogy Nathan nehéz felfogású,de ennyire?
-Mi nem volt világos abban,hogy A KANAPÉN ALSZOL?-förmedtem rá.
-Igazából csak azt vettem ki a mondatból,hogy alszol.-megpróbált az édes mosolyával levenni a lábamról (ami máskor hatásos is),de nem jött össze.Kirángattam a feje alól a párnát és addig ütöttem ameddig ki nem ment a szobából.Kis úgymond "nevelésemnek" a többiek is tanúi lehettek,már amennyire az éjszaka közepén látnak kivéve Tom és Ash akik nagy valószínűséggel már a lóbőrt húzzák.Miután Nathan a kellő távolsággal átlépte a személyes terem határát visszamentem a szobába és sikerült végre elaludnom.

*Ashley szemszöge*
Hál' istennek sikerült az orrom vérzését elállítani és esés nélkül visszaérni az ágyhoz.
-Mielőtt még alszol lenne egy kérdésem.-fordultam Tom felé.
-Had halljuk.
-Mikor indultok a turnéra?...